- Hát isten éltessen Drága Verde sokáig.
- Köszönöm.
- Tudom, kissé megcsúsztam.
- Kicsit.
- És? Jó volt?
- Semmi extra.
- Mi bajod? Lefagy a telefon a kezembe. Ennyire berágtál, mert elfelejtettelek?! Nem is felejtettem el, csak annyan vagytok.
- Tessék?
- Baszki, hát mindenki augusztusi, épp elég észbe tartani.
- Oké.
- Te megsértődtél.
- Nem.
- Ne hazudj. Oké, fasz voltam, bocs. De tényleg sokan vagytok.
- Nem. NEM B.MEG! Augusztus 9-én 11:25-kor én vagyok egyedül. Én vagyok az egyetlen. És te... te... te elfeljetetted. Pedig megígérted. Megígérted, hogy velem leszel, megígérted, hogyha kell, akkor sírhatok neked/veled, vagy örjönghetek, vagy vigyoroghatok, vagy valami. Megígérted, hogy velem leszel. És baromira nem voltál velem. SŐT! Basszus, azt mondtad, hogy figyelni fogsz rám, azon a napon, azt mondtad, féltesz. Azt mondtad, fontos vagyok neked, azt mondtad, hogy tudod, hogy magányos vagyok, és mondtad, hogy mint barátom, velem leszel. De nem voltál....
- Őőőőőőőőő... oké, tényleg sajnálom. Most megfog jönni, az a bajod?!
- Az a bajom, hogy TE nem felejthetted el... neked nem szabad....
- Ne sírj...
- Nem sírok.
- Ne hazudj.
- Nem hazudok.
- Oké, de értsd már meg... kicsit sok az augusztusi...
- Hát ez a bajom.
- Hogy sok az augusztusi?
- Hogy pontosan egy vagyok a sok közül. Hogy nem jelentek többet, mint a másikak. Hogy én vagyok a második, a százegyedik vagy százkettedik, Hogy sose vagyok senkinél az első, mert én, én bazmeg megértem. Engem lehet, velem lehet. Én nem vagyok egyetlen, mert szép dolog az osztozkodás. Meg ne legyek már irigy, meg önző....
- Vegyél levegőt.
- Veszek.
- Lassabban.
- ...
- Verde, figyelj. Ez is csak egy nap, olyan, mint a többi. Nem ez a nap mutatja meg, hogy ki a barátod, vagy ki nem. Tudod, nem ebben kell mérni. Hidd el, fontos vagy nekem. És még két tucat más embernek is. Sőt, olyanoknak is, akikre nem is gondolsz. És ők is elfelejtették. És nem azért mert tahók, hanem mert nem vagy fenn fészbúkon. Érted, ez egy szar kor, amivel te nem tartasz lépést. De amúgy meg, légy kicsit elnézőbb. Na. Hidd el, szeretünk.
-.....
- Ne bőgj!
-.......
- Na bazd meg
- ......
- Oké, idefigyelj! Én tényleg nem ismerek nálad okosabb nőt. Eszméletlenül okos vagy és mindemelett az egyik legszebb nő akivel valaha találkoztam. Mérhetetlenül nagy szíved van és félelmetesen empatikus vagy. Hatalmas szíved van, amit a hülye ironizálásoddal és a sokszor tüskés viselkedéseddel palástolsz. Kicsit talán túlérzékeny vagy, de ezt van aki észre se veszi, mert díjazatlan oscar díjas színművésznő vagy. Erős vagy. Erősebb, mint bárki akit ismerek. Azt is tudom, hogy miután letesszük a telefont, a jobb kézfejeddel fogod megtörölni az arcod, majd mind két kezed ujjhegyeivel, végül kibontod a hajad, hátracsapod a fejed, megrázod a hajad, mosolyogsz egyet, elkezdesz valami idióta sztoriról beszélni, és tovább lépsz a külvilág számára. Mert szerinted, másoknak nem kell szenvednie, vagy bármi hasonló miattad. És tudom, hogy még napokig össze leszel törve. És én nem tudok rajtad segíteni, mert minit barát veled lehetek, de ez... ez most nem nekem szólt. Ez Apk-nak szólt, mert tuti dolgozott 9-én. Ez SzSz-nek szólt, mert tuti nem veled volt. Ez hugaidnak szólt, mert idén is nagy valószínűséggel csak egy sms-t küldtek. Én is elbasztam. Verde, tényleg fontos vagy nekünk, akik igazából ismerünk. Akik ezt mind mind tudják rólad, amit én most itt elsoroltam. Hidd el, anélkül is gondolnak rád, és szeretnek, hogyha születésnapodon nem jelentkeznek. Ne sírj, jó?
- Nem sírok.
- Megvan már az idióta sztorid?
- Mindjárt.....
- "Van egy kék tó a fák alatt, ha beleteszed lehűti a lábadat"
-" ..... szájbergyerek kérjél bocsánatot....."
- Elmegyünk inni, igérem.