-CsokiCsaj a közelben van?
-Nincs.
-Akkor most figyelj. Légy a haverom, a kritikusom, a barátom, a lelkiismeretm, meg a pszicológusom jó? Most kellesz.
-Na mond.
-Ítélkezhetni nem ítélkezhetsz, oké?
-Csak ahogy szoktam.
-Oké, egy levegővel mondom, ne vágj közbe.
-Rendben.
-A helyzet az, hogy kicsit több, mint egy hétig azt hittem, hogy állapotos vagyok, és igen, igen SzSztől. Nem szóltam neki, mert versenyzett, és nem akartam terhelni, meg ilyenek. De egyedül voltam, és így elég rendesen bele is éltem magam a magányos szerepbe. A helyzet nagyon durva volt, mert csináltam egy tesztet aminek hááát... érted, nem volt egyértelmű az eredménye. Majd szombaton elmondtam SzSznek, hogy mi a szitu. Nyilván tök ideg lett, de azért jól viselte. NEm hagyott volna egyedül a trutyiban. Aztán dokik és kiderült, hogy nem vagyok. De addig persze ment a találgatás, meg az agyalás. Aztán persze jött a naagy beszéljük meg. És sokszor sokszor elmondta, hgoy beszéljük meg. Mire meg odakerültünk, romantika meg mellébeszélés, de nem beszéltük meg. Most is találkoztam vele, de baszki, AZT mondta, hogy mit hittem, ha nem jön a gyerek akkor is azonnal megkéri a kezem.... Hát bassza meg. Na mi a véleményed?
- Hát a drága jó isten szerelmes szemit. Hát inkább te baszd meg... hogy tartottad magadban, hogy "terhes" vagy? Ó bazd meg...
- Ne bazd megolj. Kérdezz és okoskodj.
- Te tényleg azt hitted, hogy megkéri a kezed?
- Nem. Erről még én is tudom, hogy csak duma nála. Valami jól hangzó tréfa.
- Mi lett volna, ha lesz gyerek?
- Megtartom.
- És ő?
- Hát tudod...
- Leszartad volna a véleményét. Kiejti a száján az a betűs szót és téged többé nem lát.... de vállalta volna veled is, nem?
- Állítólag volt ilyen opció. Na jó. Határozottan igen. Vállalt volna ilyen vagy olyan szerepet.
- Te most mit is akarsz tőlem?
- A véleményed.
- Drágám, védekezz okosabban. És dobd már ezt a faszt. Még szeretői mivoltát se képes betölteni, mert sosincs itt. És akkora szemétláda, hogy budapest egy heti lerakata elférne benne. Önző fasz.
- Hát köszi.
- Most az világos, hogy nem vesz el. Akkor se vett volna el, ha jön a gyerek. Gyáva. Kurvára gyáva.
- Mint én.
- Te elbaszottul naiv, maradi és rémesen romantikus vagy, aki még hisz a hercegben. De benne hiába keresed... mondta már?
- Mit?
- Mondta már???
- MIT?!
- Hogy szeret.
- Tudod, hogy szerinte ez visszaélésre ad okot....
- Szóval nem. Figyelj, kihasznál. Én szeretlek. APK is szeret, a maga módján. És mondjuk is. És egyikünk se szarik be attól, hogy ezt megmondjuk neked. Mert komolyan szeretünk. És ettől baszottul nem ijedünk meg. Tudod, ez olyan, mint az ölelés... adod, csak úgy. Mert a másiknak ez jól esik. Meg neked is. Figyelj SZERETLEK! Van ettől tévképzeted?
- Nincs.
- Tényleg? Nem gondolod azt, hogy azért, mert ezt mondtam neked, hogy szeretlek, én feldobom az egész életem és elszámolással tartozom feléd?
- Nem hiszem.
- És jó volt hallani? Jó, hogy tudod, hogy ezt gondolom?
- Igen.
- Megnyugszik tőle a kicsi lelked?
- hmmmmmmmmmmmm...........
- Figyelj. Ennyire nem képes. Már az a "neves" dolog is perverz. Ez meg... Engedd el. Hívd fel Kétméterest, ha mást nem, had működjön a kémia köztetetk. Bár szerintem, rá fogsz jönni, hogy ő a tuti neked. Nem SzSz. Az egy fasz. Gondold át. Sosem viselkedett úgy, mint aki tényleg akarna téged.
- De hát én se....
- Bazmeg, belevagy esve, mint vakló a gödörbe. Lerí a fejedről. Csettintene, te meg ugranál... hülye vagy bazmeg... HÍVD FEL Kétméterest!
