Kellett egy kis szünet, mert úgy éreztem, hogy a mindennapjaim borongós hangulata és az ebből fakadó bunkóságom átszivárgott a blogba. A kommentjeimbe. És ezt nem akartam. Ahogy folyton panaszkodni sem akarok, ezért volt néhány nap szünet.

Hogy mi az oka ennek a borongós hangulatnak? Hmmm...

Talán kezdjük azzal, hogy lejárt a próbaidőm. És a szerződésem december 17-ig lett meghosszabbítva. Csak. Nem lettem véglegesítve, ahogy azt ígérték, mert nem elégedettek velem. Vagyis inkább csak egy ember nem elégedett velem. A főnök asszony, akinek amúgy nem felel meg semmiféle nőnemű. A 6 éve ott dolgozó könyvelőt is fúrja, mert mást akar, csak hát ő annyira beépült oda, hogy azért őt még eddig nem sikerült kirugatnia. Eddig. Nem egy pozitiv személyiség. 35 éves. Über csini, über vékony, über törtető, über pici (145 cm magas, és 30 kiló, nem túlzok. igazi lapra szerelt címlap lány). És persze über beképzelt... Ő az egyi fő oka a megnem hosszabbításnak. Ez nem azt jelenti, hogy dec. 17-től nincs munkahelyem, mert lehet, hogy megtartanak, de az is lehet, hogy nem, és akkor bizony olyan ultra szar karácsonyom lesz.... és félek. Sőt, nem is félek, hanem rettegek, hogy nem felelek meg bármennyit bárhogy dolgozom is, nem vagyok jó és nem lesz munkám. Nagyon nagyon félek.... És ettől feszült vagyok.

APK... a helyzet annyira rossz, hogy kedvem sincs leírni. Az egyik pillanatban a tenyerén hordozna, a másikban egy darab fának hív. Azt mondja, nem bírom a kritikát emg a stresszt, de soha semmit nem értékel bennem és mindig mindent egyedül kell csinálnom. Megmentené a kapcsolatunkat, hol meg maga vetne véget neki. Abban bíztam ez egy tisztább és rendezettebb lezárás lesz. De nem. Nem az. Fájdalmas, dühös és félelmetes. És nem tudom, miként fogom túlélni.

SzSz. A sok rossz és negatív ellenére... szóval mellettem van. Ha már ordítva menekülnék, ott van. A napom egyetlen fix pontja. Ha nem szeretőként, hát barátként. Barátként, aki meghallgat és rávilágít dolgokra, és mikor már végleg elsüllyednék, megfog, nem enged, fenntart.

Csoki. Csoki bármennyire is pozitiv hős, megvan a maga öznő oldala. Ami most nekem okoz fájdalmat. Csoki eljegyezte CsokiCsajt. Ne értsetek félre, nem ez fáj. Hanem a sok apró seb, amit az ahogy történt, ami most van... Anno Csokival poénkodtunk, hogy majd egyszer én leszek a felesége, egy romantikus andalgás során kinéztük a gyűrűnket... Hát mit mondjak... szerintetek milyen érzés volt viszont látni CsokiCsaj ujján? És látni Csoki kétségbe esett szemvillanását, hogy meg ne szólaljak....

Aztán otthon. Anyumról kiderült, hogy köszvényes, Apumnak állandóan becsipődik egy ideg a hátában és hetekig nem mozog. Kisebbik hugom kitartják, nagyobbik meg nagyon nagyot álmodik, de féltem, hátha csalódnia kell...

Így persze azt hiszem, egyértelmű, hogy egy merő görcs vagyok. Éjszakánként magzatpózban és ökölbe szorított kézzel arra ébredek, hogy fulldoklom a zokogástól.

Nem vagyok jól. És nem akarok senkit bántani. Mégis... Mostanság nem teszek mást, mint küzdök az összeomlás ellen. Nem akartam ide behozni...