Nem tudnám megmondani, mikor kezdett a testem "ellenem" forudlni. Az utóbbi két hónapban szinte állandóan bepróbálkozott, hogy leállítson.

Kezdte egy gyenge náthával. Amit ugye az ember, ha kifekszik, vagy csak jobban odafigyel, minden visszhang nélkül elmúlik. Talán elég lett volna kialudni, de nem tettem, nem volt rá idő.

Aztán kedves testem erre rákontrázott egy erősebb náthával. Amivel elérte, hgoy egy teljes szombatot ágyban töltsek, ha jól emlékszem. De különösebben erre se volt időm.

 Aztán egy "kis" nőgyógyászati problémával, ami csak rémlik, hogy volt, de ennek azért komoly egy héten keresztül tartó élet átértékelés lett a következménye. És még mindig nincs vége, mert még nem tűnt el.

Az élet átértékelése közben történt egy hátbénulás, ami két napra ágyba kényszerített. Tényleg kényszer volt, mert "úgymaradtam" és képtelen voltam felkelni. Még segítséggel is nagyon nehezen votlam mozdítható.

Persze, két nap pihi után úgy gondolta az én porhüvelyem, hogy akkor most egy takony jó lesz. Annyi elég. Főleg, mert a nőgyogyis gyógyszerek miatt nem szedhetek semmi féle takony gyógyszert.

Nyilván azért én voltam az erősebb, és rákényszerítettem szerencsétlent, hogy bassz, neked akkor is menni kell dolgozni, le kell húzni 11-12 órát és igen foglalkoznod kell APK-val, mert azt is meg kell oldani, csinálni kell, nincs lazsa.

Még akkor is menni kell, ha kifordul az ember lányának nyamvadt térde. Mert fájó térddel is menni kell, mert még bírom....

Aztán elérkezett a mélypont. A testem kb így gondolkodhatott:

"Ezt a hülye libát! Nem ért a szóból?! Itt ordítok neki, hogy pihenni kell. Hogy már hiába hajszol, hiába szed béres cseppet, meg szuper energiázló multivitamint, tök mindegy mit csinál, az alvást és a pihenést már nem tudja pótolni. Na nekem ebből kurvára elegem van. Én egy hetet feküdni akarok. Pihenni akarok. Nem érti? Rám szól? Cibál magával, ha kell, ha nem?! Na akkor ide figyelj kisanyám!"

...és az olyan jól eső menzai lencsefőzelékkel élvezetesen elfogyasztottam egy hányós hasmenős totálra kiütős vírust. Ez volt pont egy hete pénteken. Nyilván szombaton bár szarul voltam, bementem dolgozni. Az is egyértelmű, hogy vasárnapot az ágyban kicsire görnydve, de a wc felé hansebességgel száguldozva töltöttem. Persze, hétfőn elmentem dolgozni. Meg kedden is elindultam. De kedden... Alig tettem meg 10 métert, elpárolgott minden porcikámból a vér, kirázott a hideg, szédültem, émelyegtem, és annyira örültem, hogy csak 10 métert tudtam megtenni... Dokihoz mentem, aki persze lecseszett, hogy kurvára kiszáradtam. És hogy azonnal haza, ezt ki kell feküdni. Ezidáigra már annyira gyenge voltam, hogy a takarót megemelni is nehezemre esett....

... és most ott tartok, hogy ma kimostam, de mikor behoztam a ruhákat, hát abba elfáradtam. Mert NEHÉZ volt. Szóval csak nyert a testem. Bár tök hülye. Kereshetett volna valami olyan betegséget, ami mellett mondjuk lehetne jókat enni. Mert most, hát a főtt krumpli, meg a piritos kenyér, és egy falat csoki, amit képes vagyok mint étel magamhoz venni az is kiscinke vacsorája mennyiségben. Pedig milyen jó lenne, ha valami finomságot ehetnék... Nem ezt, amitől már undra megyek... Szóval lehet, hogy én hülye liba vagyok a testem szerint, de ő se jobb nálam. Képtelen valami jól kajálós betegséget összeszedni. Pff.....