Az új év első napja nem január 1. Január elsején hazaesünk a szilveszteri buliból, vagy később kelünk, mert éjfélkor azért csak koccintunk. Pihenjük az ünnepket, korhely levest meg lencsét eszünk. Bujékolunk, meg szedelőzködünk. Készkelődünk az év igazi első napjára. Már aki ugye nincs szabin még ezen a héten, mint én. És az olyanoknak, mint én, valószínűsíthetőleg fárasztó volt az ünnep.

Baromi jó volt kiszakadni innen Pestről és magam mögött hagyni ezt az egész ocsmányságot. A hajtást, a beton rengeteget, a tömeget, a feladatokat, a magányt. Iszonyatosan jó volt belesüppedni a nagybetűs CSALÁDba. Ahol Anyu aggódik, Apu morog, hugaim hülyítenek. Fát díszíteni és vacsorázni, kutyát sétáltatni és borozgatni, takarítani és főzni, délutánonként a tévé előtt összeesni majd este Paragrafusozni, olvasni, vagy SzSz-el találkozni esetleg Csokival csetelni. Magam mögött hagytam mindent, ami szar. APKt alig láttam, és iparkodtam minnél kevesebbet átvenni tőle. Annyira jó volt... Belegondolok, és érzem a csöpögős nyálas szirupot, ami körbe lengi az egészet... egy kicsit bele is ragadtam azt hiszem.

Beleragadtam, mert a melóhelyen ülök és világvége hangulatom van. De komolyan. Mínusz 5 fok. Köd. Ónos izé fedi az utakat. HP főnökasszony velem szemben. Reggeli APK-val. 98 e-mail az első gyors select után. Negyedéves zárás. Semmi állásajánlat. És az a bennem eltemetett valaki, aki ordít, hogy miért csinálok csak és kizárólag olyan dolgokat amiket utálok. Kábé ilyen:

- Haza akarok menni

- Munka van.

- Szarok a munkára, menjünk haza.

- A munkára szarsz, de a pénz meg kéne.

- Kurvára nem érdekel a pénz - Dehogynem.

- Nem akarok itt lenni, haza akarok menni.

- APKhoz? Az jobb lenne?

- Nem. Látni se akarom.

- Nem teheted ezt vele.

- De igen.

- De nem. Nem ezt érdemli.

- Nem bírom elviselni ha még egyszer hozzám ér. Már a keze érintését is alig tűröm meg magamon. Nem bírom. Nem akarom.

- Éjszakánként zokog.

- Nem érdekel.

- Haldoklik az édesanyja, nem bánthatjuk mi is.

- Nem érdekel. Nem akarom. Nem akarom. Nem akarom.

- Mély levegő lassan be és lassan ki.

- Inkább megfulladok.

- Ne hisztizz. Még ezt a kicsit elviseled.

- Nem. Nem viselek én már el semmit. Csak olyan dolgokat csinálok, amit határozottan utálok. El akarok menni! ENGEDJ! ENGEDJ VÉGRE SZABADON!

- Hisztizsák... Ezt abbahagyod és teljesíted a kötelességed.