Szó se róla, eszméletlen unatkozom. Melót a minimál szinten tartom, HP főnökasszony piccsogását kizárom, állást keresek de nincs semmi, lakást nézegetek de az meg drága, próbálom olvasni Starkékat, és még vagy ezernyi mindenféleséget csak hogy STABIL maradjak, és ne járjon az eszem a folyamatos megszökésen, ja és hogy ne készítsem ki a hozzám közel állókat.

SzSz asszem ma már a pokolba kíván és átkozza az éjszakát amikor először futottunk össze.

Csoki közölte, hogy ő meg tesz mindent de el húz délre. De télleg. Elküldték spanyolba. Hetekre. De szar neki.

Paragrafust most hagyom, mert a héten angol nyelvvizsgázik. Az fontos.

Anyunak csak mérsékkel merek nyafogni, mert karácsonykor tényleg nagyon elkapott és a körmömre koppintott (vagy -re nézett... nem is tudom melyik a jobb kifejezés)

A délelőttöm egy részét Plázacicával cseteltem, ami felettébb szupcsi volt. :D

Meg kicsit imitáltam a melót.

Szóval ilyen komoly elfoglaltásgok mellett az jutott eszembe, hogy igaza van SzSz-nek a viccek ki fognak halni. Ezen felbuzdulva, arra gondoltam, mentsük meg a vicceket. Én asszem igyekszem majd minden hétfőn írni egyet, és ha akad még egyáltalán olvasóm, meg azoknak affinitása, kommentekbe kéretik írni egy egy kedvencet. Aki nem kommentelő, csak olvas (Paragarafus pl. meg SzSz ugye) azok meg megírhatják nekem és én bekommentelem.

Na jó lehet hamvában született ötlet és nem lesz bennem kitartás.... De EZ most értelmet ad az életemnek :D

Akkor az első legyen az én legkedvencebb viccem:

- Nagyi! Nem láttad a gyógyszeremet? Az volt ráírva hogy LSD.
- Szarok én most a gyógyszeredre, inkább segíts kizavarni ezt a kurva sárkányt a konyhából!

Én ezen napokig tudok röhögni. Saját öreganyám (nem a Nagyim, hanem a másik) simán oda tudom képzelni, és látom a szitut, ahogy hadonászik a sárkánnyal. Kicsit olyan, mint a sütis takarítónéni a valami amerika 1be.

Na ti jöttök.

Ui: szinte látom SzSz fejét ahogy először röhög majd a fejét csóválja, hogy "bazmeg már a kommentelőitől is elvárja hogy szórakoztassák"