Bakker, bakker, bakker, bakker.

Képzeljetek el egy baszott magas csajt, ahogy szoknyában kilóméteteket sétálgat le és fel egy ipari parkban szakadó esőben, almát rágcsál és közben morog, és átkozza az összes balfasz kamionost, aki túl közel húz el mellette.

Na, ez a picsa voltam délelőtt én, ahogy nem találtam meg a céget ahová interjúztam. Morogtam, mert az járt a buksimban, hogy baszki, de tényleg. Gyalogolok itt a nagy semmi közepén, és nem igazán vagyok meggyőződve, hogy ennél a cégnél akarok dolgozni, meg ugye már van egy "elmegy ajánlatom. És amúgyis, esik, hideg van, dudál az összes ökör kamionos. És A FRANCBA CsCSajjal, hogy összetörte a kocsit, mert én kaptam volna kölcsön ide.

A FRANCBA, hogy az interjúztató repcsije késett, nekem meg várnom kellett.

Maga a cég tetszik, és ha közel-távol megadják amit kértem, boldogan fogok dolgozni náluk. Esetleg. De ugye majd kiderül. Azt gondolom, én is szimpi voltam nekik. Sőt, visszafele bevittek egy jó darabon, nem hagytak gyalogolni. Pozitiv.

Ígyhát felhívtam a személyes HResem, akinek elmeséltem, hogy mizu, mi merre és meddig hány lépés. Örült neki, vagy mi. De volt egy rossz híre is. Visszavonták a hétfői ajánlatot. (A FRANCBA)

Ajjj.... szóval megint bizonytalanság van. A francba....