Nem szoktam levesbetétnek használni az ujjvégiem, sem pedig saláta dúsító húsnak. Csak ha nagyon nagyon nagyon elvonják a figyelmem. Általában odafigyelek, de ha nem, akkor elvágom, megégetem, felaprítom, megfőzöm, stb...

Tegnap este épp a fekete mágiák megvalósításának lehetőségeiről ábrándoztam, egy kis teleportálással megspékelve, mikoris a fortyogó gombakrém levesben felejtett csupa fém habverőmet akartam kikapni... A kannibálokat már bármire rávehetném, a tenyeremből ehetnének.

Reggel meg készültem az új melóhelyre, természetesen nincs egy göncöm se, amit felvegyek. És amit felvehettem volna, gyűröttebb volt, mint egy 120 éves öregasszony kézfeje. Ing, szoknya, nadrág, Minden. Nyilván "legkedvencebb" házimunkámat kellett őrült sebességgel véghez vinnem egy szál bugyiba meg melltartóba. Kapkodtam, sürögtem, forogtam, ugráltam. Addig addig ugráltam, amíg a fene tudja hogy, a hátsó fertályam kapott egy könnyed vasaló puszit....

Ha valami oknál fogva elhaláloznék, törhetnék a nyomozók a fejüket, hogy milyen titkot rejtegettem halálom előtt, hogy így megkínoztak.