A tökéletes reggel magától talál meg és nem az ébresztős rádiótól. Kinyitom a szemem, a világ éles, hallom a madárfüttyöt. Elmacskásodva, de nem erőltetve ébredek. Nyújtozkodom. Hosszan és lustán.

Töltök egy pohár narancslevet, bekapcsolom a tévét, megiszom, merengek, lezuhanyzom. Ráérősen, kiélvezősen. Köntösbe bújok, Kávét főzök és reggelit csinálok. Sült virsli, tükör tojás, paradicsom, uboroka, pirított kenyér. Szeretek reggelizni. Imádom a villás reggeliket.

Szélesre tárom az ablakot, hedonista módon a reggeli napfényben kéjelegve megeszegetem a tojásom, közben csak hagyom had ébredjen fel teljsen minden apró idegszálam, élvezem az illatokat, az ízeket, a fényt, a meleget.

Felöltözöm és bőven időben tudok elindulni. A sok szöszmötölés ellenére sem vagyok egy percet se késésben. Az utcán mint egy narkós szívom magamba a frissen nyírt fű és locsolás illatát...

És ilyen volt a tegnap, és ilyen a ma is. Én meg csak élvezem.