Mióta megvettem a lakást, meg szingliskedem, meg ilyenek, azóta főzök magamra. És mint tudjuk, a főzés nálam sterssz levezetés és élvezet, és szeretem... meg általános vélemény, hogy tudok is főzni.
Hetek óta kívánom azt a nyomorult zöld bab főzeléket, de valahogy sose Volt hozzá otthon minden. Egészen tegnap estig... Addigra az összes csodás összetevő birtokomba került.
Vizionalizáltam egy isteni főzeléket... előre csorgott rá a nyálam. Aztán mire a zöldbab megfőtt, annyira fáradt lettem, hogy nem bajlódtam sokat a habarással, gondotlam fog ez menni úgy is, hogy zutty bele az egészet, franc koszít még egy tálat, meg külünben is, ki ha én nem, menni fog ez nekem így is, nem lesz csomós....
Nem lett. mert miután lezártam a gázt, otthagytam, és lefeküdtem. Reggel csomagolnám el magamnak és a látvány.... gyakorlatilag leemeltem egy ilyen fél kilósnak kinéző egy nagy galuskát a főzelék tetejéről, mai azért úszott csak rajta, mert szerintem a bab felnyomta.
Én ilyen ehetetlent, gusztustalant még nem főztem.... de télleg....
