... a borostyán köves gyűrűm. Attól félek kidobtam a nagy takarítási mániámban mikor vasárnap elpakoltam magam után.

Lakóbarát tegnap estig kizártnak tartotta, mert hogy arra figyelek, és szeretem, és biztos csak valami jóóó kis helyre tettem le, de miután este 11kor még azt kerestük és nem lett meg.... Már ő Sem tartja kizártnak.

Sangel szerint működik a tudatalatti. Elraktam, hgoy máskor meglegyen, mert meglesz, de a tudat alatti, most 55be kapaszkodik. (de nem, szerintem)

Vigasztalni, Paragrafus is vigasztalt, hogy meg lesz az, nem lesz baj....

Amúgy fura. Mert nincs bennem az ez már nem lesz meg soha érzés, mert úgy érzem, hogy megvan VALAHOLmegvan... de banyek, HOL???

hiányzik... tudom, hogy gyerekes a TÁrgyakhoz ragaszkodás, meg megmosolyogtatós, de akkor is.... nekem pótolhatatlan, hozzám nőtt..... Jobban, mint 55.... Mondjuk olyan lehet, mint egy ősrégi óra, amit a nagyapádtól kaptál és elveszik....

Most éppen semmi nem bír ekkora jelentőséggel a tárgyaim közül az életemben... Nem, még 55 se....