- Hideg van...

- Aha... Te is fázol?

- Nagyon.

- Mi legyen?

- Nem tudom. Talán kapjuk össze magamat. És kezdjük előről.

- Már megint?!

- Igen. Nincs mit tenni.

- Nem unod még?

- Mit is?

- Hogy mindig elmagyarázni, hogy te egy vagy, hogy mi egy vagyunk, hogy beteg a lelkünk, és csak magamat akarom megismerni, és csak egyedül önmagamtól akarok boldog lenni.

- Na... Látod, el is mondtál mindent.

- Miről is?

- Hogy ez a blog javarészt belső monológja egy szenvedő, önmagát nem találó 1000 éves lelkű lánynak, aki a harmóniát keresi, de nem bármi áron.

- De nem írtuk le mit szeretek....

- Nem baj. Nem is kell. Azt majd máskor. Majd legközelebb...