A harmadik.... Mert három a Magyar igazság.

Kezdjük azzal, hogy SOHA TÖBBET nem csinálok ilyet! Tisztába vagyok azzal is, hogy az elmúlt három napi pasi mennyiséget jó lesz ha elosztom a következő évekre kis dunsztos üvegekben, mert ilyen bőséget be kell osztani. Viszont baromi fárasztó Volt, mind testileg mind lelkileg. Kétszer edzés után rohantam randizni, egyszer meg egy túlórás munkanap után.

Kvázi ismeretleneknek nyújtani a "legjobb formám"... a bennem élő hippi azért lázadozott rendesen. Talán éppen ezért a tegnai nap adtam az igazi magam a leginkább, farmerban, pulcsiban, sportcipőben. Hát a srác meg jött öltönyben, fehér ingben, nyakkendőben. Álltam, néztem, majd elröhögtem magam, hogy igazán fess és lovagias, de a kosztümös királylányt otthon hagytam, ha gondolja visszafordulhatunk. Vette a poént, és elmesélte, hogy céges vacsoráról jött, ő se szereti az ilyen göncöket. És egy számomra nagyon szimpi laza mozdulattal nyakendő levesz, ing kigombol, és felengedtünk. Végig bohóckodtuk az estét, a filmet, a mindent. Tök jó Volt. A srác cuki, világnézete mint az enyém, poénjai annyira gyatrák mint az enyémek. Jól éreztem magam. Olyan korai tavaszi van még reményesen jól éreztem magam. 

Iszonyatosan későn értem haza - megint-. Dió álmosan pislogott, felmászott az ágyamba, én leraktam, fél perc múlva bealudt, és horkolt...

Tudjátok, tök jó egyedül. De nagyon hiányzik valaki mellőlem. Akivel lehet moziba menni, akivel lehet morogni, hogy nem hozott zsemlét pedig megígérte, aki mellé oda lehet bújni, aki nekem panaszkodik és akinek én panaszkodom. Hihetetlenül hiányzik. Hiányzik a véd és dac szövetség. A közös álmodozások és megvalósítások.... A szeretet maga...

Az igazság az, hogy Valentinnal is fogok még legalább egyszer találkozni és Randi3al mind a kettő szimpi, csak másért.

Aztán lehet, hogy az Igazi egyszercsak dörömböl az ajtómon, hogy te vaksi itt vagyok, gyere, éljünk mindhalálig....