- Kicsi szivem, hol jár az eszed?
- Tessék? Őőő… Sehol, még… izé, nem ébredtem fel (hát hol járna a tegnapon)
- Rosszkedvűnek tűnsz.
- Én, dehogy! :) (gondolatban nincs nálam boldogabb, de ha kinyitom a szemem, bilibe lóg a kezem)
- Olyan sokat merengsz ma. Minden rendben, vagy majd napok múlva fogod csak lemondani?
- Mondom, semmi bajom, minden oké. (az a bajom, hogy itt vagyok. ITT és nem máshol, és nem értem, hogy miért csinálom)
- Miért van ilyen rossz kedved?
- Nincs rosszkedvem. (Istenem, ahogy könyörgött, hogy szálljak be a kocsijába, pedig rá akartam vágni az ajtót… ahogy nézett azokkal a nagy kék szemeivel…)
- De, semmi mosoly az arcodon. Most mit csinálsz? Most nekiállsz takarítani???
- Takarítani? Mi?! Tegnap kinyaltam az egész lakást!?! És most szerinted takarítok, szerinted kell? Ismételten nem vagy megelégedve a munkámmal? (mikor megkérdezte, hogy bízok-e benne, én annyira hirtelen és reflexből mondtam, hogy igen…. APK-nak sohasoha nem mondanék ilyet)
- Jó, nyugi. Nem kell takarítani. Nem úgy értettem. Csak miért pakolsz?
- Mert te nem fogsz. (ahogy megfogta a kezem… ahogy kérlelt… ahogy az érzéseiről mesélt… ahogy éreztem, és tudtam, hogy ott van velem, hogy arra a másfél órára ő az enyém, csak az enyém)
- Mindent megteszek amit csak kérsz, csak kérlek ne legyen rossz kedved.
- Ne beszéld belém, hogy rossz kedvem van. ( ahogy a Duna parton sétáltunk…)
- Egy mosoly sincs az arcodon.
- Min mosolyogjak? A pézséid megint szanaszét.. (ahogy átölelt….)
- Jó, majd összeszedem. Elfogyott a tej. Tegnap nem intézted el a bevásárlást?
- És feleségül is én kérjelek téged. Miattad kell boltba menni, ezért megvártalak. Bocs, nem akartam olyan kaját hozni, amit nem eszel meg. (az a tétova csók.. szinte engedélyt kért)
- Jó, oké, elmegyünk. Nem értem miért vagy ilyen paprikás.
- Nem vagyok. Csak megint hülyeségeken vitázunk (amikor azt mondta, hogy ott vagyok a karjaiban, de máris hiányzok….)
- Mi bajod?
- Semmi. (annyira nem akartam elszakadni tőle)
- Ezt ne mond.
- De mondom. Most már lassan idegesítesz. Miért nem hagysz 5 percre nyugton??? (vajon igaz volt minden egyes szava tegnap?)
- Mert látom, hogy valami bajod van.
- Az, hogy 10 percre sincs nyugtom tőled ( úgy érzem, szeret. Szeret és elfogad. És és talán… Bele tudnék szeretni… )
- Mert sokat gondolkodsz.
- Miért nem szoktam gondolkodni szerinted?! (igen, nagyon bele tudnék szeretni a fekete hajába, a kék szemeibe…)
- Hát….
- Na kössz (de ha mindez csak a látszat?!)
- Te sose gondolkodsz, mindig csak cselekszel, most meg egyfolytában elmélázol.
- Csak hagyj békén! (kit érdekel… több szeretet és gyengédséget és odafigyelést kapok tőle fél óra alatt, mint APK-tól egy év alatt…)
- Nem hagylak. Mond meg mi a bajod.
- TE! Hogy képtelen vagy nyugton hagyni. ( lépnem kell…. képtelen vagyok APK-val leélni egy életet)
- Tudod mit. Békén hagylak légy boldog!
- KÖSSZ! ( … hiányzik SZSZ….)
