Alapszitu: APK anyjának (családom és jómagam által használt beceneve alapján Torzsa), rendszeresen fel kell jönnie kontroll vizsgálatokra, mivel korábban találtak nála rosszindulatú daganatot, de már minden orovs szerint gyógyult.

- Figyelj csak, anyuék 28-án jönnek fel. Tudsz kivenni szabit aznapra?

- ŐŐŐŐ..... Ez, ma, vasárnap derült ki?

- Nem, csak most szólt....

- Jó... végülis rendben. Valahogy megoldom. Bár akkoris szólhatott volna előbb... Hova kell vinni, és hányra jönnek.

-  Délután kettőkor van a vizsgálat, és olyan egyre érnek fel.

- Akkor nem is kell egész nap szabi.

- De azt kérte, hogy legyünk egésznap szabin, hátha előbb érnek fel.

- Őőőőőőőőőőőőőő.... Na várj. LegyÜNK?! és HÁTHA?

- Mi nem világos?

- Azt hittem, te nem tudsz szabira menni, és azért kérsz meg engem.

- Nem, anyu azt akarja, hogy szabin legyél te is meg én is, nehogy eltévedjünk, és hátha előbb érnek fel, és....

- Most ezt nem mondod komolyan?!

- Mi bajod?

- Ne haragudj, de épp ünnepkere van szabim, az ő "akarja" miatt, nem fogom pazarolni.

- Nem érted, hogy ez milyen fontos neki?!

- De, értem. Szivat. Megint. Azt se tudja mire jön fel, igazából 1 órát vizsgálat előtt és maximum fél órát vizsgálat után kellene vele lenni, vagy még annyit se mert kocsival jönnek, de azt akarja, hogy ott legyünk.... És "AKAR". Nem "kéri", nem "szeretné", hanem "akar". Mert úri kénye kedve azt tartja, meg mert azt hiszi, itt kolbászból van a kerítés és hogy mi nem csinálunk semmit itt, csak döglünk egész nap.

- Anyám rákos, ennyit megtehetsz érte!

- Anyád nem rákos, hanem zsarnok.

- Soha többet ne beszélj így róla, te nem értheted. Neked fogalmad sincs, min megy keresztül, te nem is szereted, és nem is érdekel mi van vele. Te teljesen érdekleten vagy iránta. És kurva könnyen beszélsz, mert nem a te anyád rákos.

- A tied se rákos! Ja, és nem veszek ki szabit.