Tegnap nagyon elkapott. Nyilván összefüggésben áll a hormonháztartásommal, de akkor is. Az üvegnyi martini után nyilván nem lett szebb a világ, csak billegálisabb. Két billegés között el jött az a pont, ahol forgott annyira a szoba, hogy muszáj volt magamba nézzek csak egy pillanatra is, mert minden más irány szédített.

Ezért jól ráordítottam magamra, hogy azonnal hagyam ezt abba, és csináljak valamit. Mondjuk süssünk szalagos fánkot. Meg főzzünk tejszines gomba levest. Nem diétás egyik se, nem tudom, honnan jött az ötlet, de főzni szeretek, és az majnem olyan, mintha Anyuval lennék. Meg főzés az sikerélmény, kicsi pici reménysugár, és ennyi elég, hogy ne csússzak pillanatnyilag mélyebbre.

Anyut felhívtam a fánkreceptért, fel is vette, el is mondta, és vagy százszor megkérdzete, hogy megfáztam? Már megint? Fáradt vagyok? Nem aludtam éjjel? Mi van velem? Összevissza beszélek.... Hát spicces önmagammal nem szoktam társalogni, ezért tény, hogy dunsztom sincs, mit karattyoltam neki össze, de a receptet odaadta, és a lelkemre kötötte, hogy tök mindegy mit csinálok, de a forró olajat MOST felügyelet mellett használjam csak... Szeretem Anyukám.

És akkor megkezdtem szalonspicces ámokfutásom a konyhába. MP3 a fülembe bömböltetve - nem Quimbi, hanem a régi kolis bulis zeneválogatás -, még egy kupica pálinka magam mellé készítve, legnagyobb kés kikészítve (mert én a jó nagy késeket szeretem, mármár nagy-kés-fetisiszta vagyok), és két "sék jór bádi" felvonyítás között csak ugy pucoltam a gombát, meg a hagymát. Volt gomba, akit megsajnáltam, hogy hiszen ez még gyerek! olyan pici... nem is élt és már mehet a levesbe. A hagyma... hát átfutott az agyamon, hogy Hamupipőkének vajon kellett főznie? És ha igen, akkor az ő keze is 3 napig hagyma szagot árasztott minden praktika ellenére? És ha igen, akkor a Herceg mikor kezet csókolt neki érzete-e? És ha igen, mért nem menekült hanyatt-homolok?

A pálinka közben elpárolgott sajnálatos módon, de hát a fánkhoz a mazsit valamibe csak be kéne áztatni, így egy kupica a mazsinak, egy meg a lelkecskémnek.

Dagasztás... hát az az, amit én nem tudok, de hála a technikának, meg a kenyérsütőgépemnek, és a konyhai eszközök szőkenősítésének, még abban billegális állapotban is képes voltam belepakolni a hozzávalókat, és egy gomb megnyomásával megtette a gép a magájét. :D Sőt! :) Még kelesztenem se kellett, azt is megcsinálta.

A leves meg rotyogott... a lelkem meg gyógyult, és nem kívánt több alkoholt.

Megkelt a fánk tészta. És én gyönyörködtem benne. Szép lett. És pálesz szagú a mazsi miatt. Tiszta mámor. A következő probléma: nincs se sodrodeszkám, se sodrófám (APK szerint azért, mert én túl modern vagyok és amikor arra kerül a sor, hogy ezt kéne venni, én inkább veszek még egy pár cipőt)... De mit tesz ilyenkor egy jó alkoholista? Letakarít egy boros üveget, és azt használja a nyújtáshoz, és a martinis pohár pedig tökéletes szaggató. Olyan baromi büszke voltam magamra, hogy ezt így mind kitaláltam. Csak vigyorogtam, minden gondomról megfeledkeztem. Csak én voltam, a betakart tészta (nehogy megfázzon, és még tüsszögni kezdjen), a forró olaj, és az irdatlan kupi a konyhában.

Komolyan mondom, az első fánk után, még boldog is voltam. Akkor meg aztán pláne, amikor láttam, hogy megvan a szalagja, és lyukas a közepe, és finom is lett. Mert kettőt azért csak megettem, mert a tegnap bevitt cukor mennyiségre ez a két kis fánkocska már igazán nem nyomott túl sokat a latba.

Ilyen lett:

 (és már 10 perce próbálom ide benyomorítan a képét, de nem megy... béna vagyok, szóval tessék elképzelni egy fánkot jó nagy lyukkal a belsejében)

A konyhát kupiban hagytam, lezuhanyoztam, és beájultam az ágyba. APK összesen 24szer hívott, hogy később jön. Asszem 10kor ért haza, és még hallottam valamit, hogy ujjong a fánknak, és hogy mennyire szeret... de én addigra már bekábultam.

Fontos megjegyzések az estével kapcsolatban:

• nem szabad elhagyni magam, ennyire
• a martini nem elég ütős, kellett a pálinka a szintentartáshoz (legközelebb ki fogom próbálni vodkával)
• tudok fánkot sütni
• megy ez a hajamnál fogva kirángatom magam, csak elegendő pia és kreativitás kell hozzá
• és minden ilyen este után reggel ki kell készítenem egy aszpirint a fejfájásomra