Bicajosnak nincs csaja. Képtelen becsajozni. Pedig nem rossz pasi, és nem is hülye, talán kicsit éretlen. És csaj ügyekben sokszor én vagyok a szemetese. Két pálinka után meg könnyebb az élet, nyáron még valahogy így elmélkedtünk...

- Tudod, én nem akarok olyan csajt, akinek számtalan pasija volt előttem...

- Mennyi a számtalan?

- Kettő....

- Hát ez elég szűk keret.

- Én nem akarom, hogy kitudja hány pasival fetrengjen előttem...

- Hát nem tudom. Mit számít az előtted, ha amikor megismer onnantól kezdve CSAK TE vagy?

- Na ja.... De nekem a gondolat, hogy mást is pont úgy szeretett, ahogy engem.

- Nem lehet két embert egyformán szeretni.

- De ugyanazokat mondod neki, ettől én hányok.

- De más az érzelmi háttér.

- Hány pasival voltál eddig?

- Nem sokkal.

- Minddel ugyanolyan volt, nem?

- Hm... nem. És nem szeretek hasonlítgatni. Kivéve, ha közlik, hogy ÉN voltam a legjobb, akkor jöhet a hasonlítgatás :D

- De ha nem te vagy a legjobb, de te szereted a legjobban?

- A kérdés, hogy ő mennyire szeret. Ha téged szeret a legjobban.. hát akkor mondjuk kétlem, hogy a szex nem lenne a legjobb...

- De ha mással jobb volt neki, de engem szeret.

- Ha szeret, a szexet is szereti veled.

- Akkor is. Nem akarom, hogy pont úgy csináljon velem, mint az összes többivel.

- Mindenki különleges és pótolhatatlan akar lenni. Szar ügy rádöbbeni, hogy csak egy vagy a sok közül. Asszem, az igazinak viszont csak te fogsz majd számítani, te leszel az egyetlen, a pótolhatatlan és a különleges.

- Ja, és vajon az előttem lévő összesről is azt hitte, hogy ők az igaziak? És pont úgy csinált velük, mintha ők lennének az igaziak?

- Az ember tévedhet. Miért ne hihetné, ha rájön, mikor találkozik veled, hogy amit eddig csinált, az kvázi tévedés, de az élete része?

- Én nem akarok olyan csajt, aki... érted... Az akár akkor még mellém is kereshet bárkit, mert nem elégedett a "teljesítményemmel"

- De figyelj... múlt nélküli ember tényleg.

- A múlt azért sok mindent elárul. Arról hogy ő milyen. Akinek volt 100 pasija, mi a garancia, hogy nálam a 101-nél megáll?

- Semmi.

- Na ugye.

- Kockáztatni kell. Néha megégünk, de....

- Téged csaltak már meg?

- Aha. APK.

- Kizárt! Ő biztos nem.

- Tudom. Mégha nem is ismeri el.

- És fájt?

- Nem. Mert tudom, hogy nem én vagyok az igazi neki. Persze szarul esett. Tudod, az jobban fájna, hogyha olyan csalna meg, akiről azt gondolom, hogy az igazi. Abba biztos beledöglenék.

- Na látod. És akkor most bízol benne, hogy nem teszi meg még egyszer?

- Van más választásom?

- Kereshetnél olyat, aki nem hempereg fűvel-fával.

- De én már hemperegtem fűvel-fával.  Akkor nekem ez jutott?

- Jó, te elcseszted, de nekem még attól nem muszáj.

- Bár ilyen egyszerű lenne. Nézd, szerintem a múlt nem számít, hanem a jelen. Meg talán az, hogy a "te-időd"-ben mit tesz, hogy teszi, meg ilyenek. És ha ott nem csinál semmit, te mint 101 biztos lehetsz benne, hogy nem lesz 102, mert szeret. Ha meg látod, hogy képtelen megállni 101-nél, és neked ez nem fér, bele, akkor nincs min variálni. A sérülés elkerülhetetlen. Assszem...

- Én szép, tiszta, igaz szerelmet szeretnék már elsőre.

- Én meg utoljára.