A csikremáj az a kaja, ami, ha jól van elkészítve, akkor több, mint isteni. Én úgy szoktam Anyu-módra, hogy jó sok hagymát teszek hozzá, nem sajnálom a majorannát, meg köményt, sőt, ha akad, rakok hozzá egy kis füstöltet is. És a levéhez eppöttyi vörös bort.

APK nem szereti. A májkrémet, amit csinálok, azt igen, de ilyen resztelt máj szerűen, na attól  rosszul van. Én viszont megkívántam. Ezért vettem fél kiló májat, egy üveg gyengébb kategóriás vörös bort, és hozzáláttam.

Kezdetnek lemeóztam a bort, hogy gyenge fajta, de tuti jó lesz-e, nem rontja el a zamatot. Egy fél decinyi kóstoló, lötyögtetés, szagolgatás, cappogás, még egy korty, hupsz, ez a fél deci elfogyott, na töltsünk még eppicit. Hm... hát tény és való egészen iható, akarom mondani főzhető...

Megpucoltam a hagymát, megmostam jó hideg vízbe, mer' valaki IDIJÓTA aszonta, hogy a hidegvíz után nem fog megríkkatni. Hát közlöm vele, hogy: DEHOGYNEM! ÚÚÚgy folyt a könnyem... muszáj volt kimosnom a ssz.... nem, nem a szemem... a számat. Ja. Azt! Mert valaki azt is mondta, hogy akkor se könnyezel, ha hideg vizet teszel a szádba.... és... Hát a bor jobban kéznél volt, mint a csapvíz... Na.

Kacsazsíron üvegesre pirítottam ezt  könycsatorna zsilip felemelő szerkeztet , mert ugye a jó kis csirkemájhoz, hát... csak az dukál :D És ennek örömére, hogy ilyen magas fokon hódolok a kulináris élvezeteknek, hát had koccincsak már még epicinyke kortynyi borocskával.

Lenyalva az utolsó cseppecske bort a szájam szélirül, már egészen kis helyes csíkokba vágtam a májat. Nem szeretem, ha túl nagy darab. Szeretem ha jól át tudom főzni, mert véresen csak a küzdelem, meg a halál jó, de nem a resztelt csirkemáj.  

Egy csipetnyi pirros paprikó, gyorsan összekevirgettem a hagymácskával, oszt ráburítottam a cépen előre nyeszetelt csirkemájat.  Összeboronáltam őket, jó fajta kerítő nő módjára, megkevertem, mint... ő... betonkeverő a kavicsot?

... és akkor... akkor... akkor nézegettem, hogy bizony, ha vörösborral akarom főzni, hát... akkor... már... még talán éppen nem késtem el, hogy azt a csöppnyi kis maradékot beleborítsam az üveg aljáról....

A kaja... isteni lett! Tényleg. A nyál összefut a számban, még most is.

APK hazaért, és csak ennyit volt képes megjegyezni:

-Tudod, ez egyre kiábrándítóbb. Undorító kajákat eszel, és már meg se látszik rajtad, ha egy egész üveg bort egyedül benyomsz.