Kielégült vigyorral, a másik mellkasára hajtott fejjel még gyenge poénnak számít, hogy ebből akár gyerek is lehetne, ha a vezeték neve Houdini lenne, mert annyira jó volt.

Aztán reggelente émelyegni, meg a dinsztelődő hagyma szagától rosszul lenni koránt sem poénos, de gyanakvásra abszulút okot nem adó.

Majd csendben várni a mindig pontosan érkezőt, aki nem jön...

És még mindig nyugodtan várni...

Egyre zaklatottabban várni...

Majd elszánni magunkat egy, esetleg két teszt vásárlásra, mert még mindig semmi jel, semmi nyom... itt azért már az ember lánya nem linkeskedik...

... maximum a tébolyult kacaj hegyek és hisztérikus sírások között lavírozik...

De megcsinálni a teszteket, és az egyiken döbbenten farkasszemet nézni a halovány második csíkkal... az enyhén brazil szappan operás.

Kimérten keresni egy profi, kurvadárga és nagyon hamar fogadó nőgyógyászt, időpontot egyeztetni hideg fejjel, még saját magam számára is meglepő, hogy képes vagyok így kezelni nehéz helyzeteket...

És minderről semmit nem szólni a tisztelt apajelöltnek, mert versenyez éppen a világ szebbik felén, és ugye ha közben meg mégis megérkezik a mindig pontos, akkor minek cseszném el feleslegesen neki? Hiszen esélyes...

De persze elmondani, és kicsit megnyugodni, hogy legalább abban nem kételkedik a tisztelt apajelölt, hogy tényleg csak és kizárólag ő lehet az apa. Mert ugye... ha a ledér erkölcseimet vesszük, és hát ha nem élnék magammal, tuti bennem lenne a kétely. De én ugye... mostanság nagyon nehezen bízok, hinni meg még kevésbbé hiszek. Mindenesetre kedves apajelölt hitt nekem. És persze sík ideg lett. Mert várni kellett a dokira és várni kellett az eredményekre, és fejben át kellett értékelni mindent...

Szerencsére azért humorunknál maradtunk. Az egyik talán legnagyobb poén az volt, mikor APK hívott, én SZSZ-szel beszéltem, SzSzt letettem, visszahívtam APK-t, aki megkérdezte, hogy Anyuddal beszéltél? Nyilván azt hazudtam, hogy hát peeersze.... Visszahívtam SzSzt, és meséltem neki... És persze azt is, hogy nem is hazudtam akkorát, hiszen "Anyu" beszélt "Apu"val....

Végül egy elájulós vérvétel után, és némi egyéb tiptapi vizsgálatot követően doktor bácsi megállapította, hogy ebből gyerek nem lesz, más a gond. De semmi olyan, mai nem orvosolható.

Szóval "Anyu" még várhat. Maradok továbbra is alázatos szolgátok, Verde Lunaria.....