Miután tegnap fél éjjel üldözött Csoki, hogy menjünk inni, én meg leráztam, hogy de basszus, én dolgozom ma és amúgy sincs kedvem, utolsó reagálása az volt, hogy rendben. Oké, akkor 6!!!!ra ott van értem és reggelizzünk együtt.

Mit ne mondjak, legyintettem. Komolyan azt hittem, hogy szórakozik.

Tévedtem. 5:50kor szólt a csengő. A KAPUCSENGŐ! Komolyan nem akartam felkelni. Komolyan azt hittem álmodom, és amikor ránéztem a telómra, vagyis akartam, akkor láttam, hogy lemerült. Ha láttatok már valakit kiugrani az ágyból és sprintelve, botladozva a bejárati ajtó felé rohanni, na azt képzeljétek el, és emeljétek négyzetre.

És igen, igen... Csoki volt.... Fél perc alatt összekaptam magam, és nyilván totál zakkant fejjel döbbentem bámultam bele a kisimult szélesen vigyorgó képébe. Frissen bortovált, jószagú, öltönyös és baromi jóképű volt. Olyan, aki mellett az ember lánya egy utolsó nímndnak érzi magát. És félkómásan  átvillant az agyamon, hogy de basszus mit akar ez a pasi tőlem? Majd kinyitotta előttem a kocsiajtó, besegített. Olyan laza Hugh Grant-es mozdulattal megkerülte a kocsit, beszállt és indított. Közben csacsogott hogy még csak a meki van ilyenkor nyitva, de ne parázzak, tök jót talált ki.

Felmentünk a Gellérthegyre, csomagtartóból kikapott egy táskányi kaját...

- Egyél!

- Croissant?! Friss pogácsa? KÁVÉÉÉ???? Honnan?

- Egyél! És addig én beszélek, amig tele a szád. Mert a Kisasszony menekül előlem.

- Nem menekülök. Meghalni nincs időm.

- Jó. Figyelj. Ne haragudj. Pasi vagyok. Az meg egy gyűrű volt. Most dobtam volna ki? Neked ugyse kellett volna. Sose mondtál igent még poénból se. Pedig hozzám jöhettél volna. De tényleg. Most már mindegy. El fogom venni CsokiCsajt és boldogan él, mig meg nem halunk.

-Hülye vagy.

-Egyél. Ne beszélj. Az egyik legjobb barátom vagy. És én örömmel elvettem volna a legjobb barátom feleségül.

- Én nem hiszem, hogy jól viselném a kalandozásaid.

- Nem tudnál róluk.

- Hülye vagy.

- Te meg álmos. Gondold végig. Működne. Működhetett volna. Ehelyett, Te...

- Ez egy másik téma. Ott tartottunk, hogy eljegyezted CsokiCsajt.

- Igen. Akarom hogy a gyerekeim anyja legyen, mert totál megbízható. És azt nagoyn nagyon nagyon szeretem benne. Meg ért a gyerekekhez. És kijönne velem németekhez.

- Pff... tudod mi erről a véleményem...

- Én nem vagyok SzSz!

- Még a Gellérthegy is stimmel.... És a házasság indítattása is... A különbség, hogy Neked nem én leszek az iszonyod. Én ebben a sztoriban most a barát leszek.

- Szükségem van rád. Nem akarlak elveszíteni. Se egy gyűrű miatt, se más csaj miatt. Kellesz. Kell egy fék, kell egy kijózanító pofon, és kell egy váll ahol bömbölhetek.

- Csoki, nem fogsz elveszíteni. Dehogy fogsz. Csak ne pöccenj be, amikor rákérdezek érzékeny dolgokra... És ha két hétig nem beszélünk, akkor sincs semmi. .............. Ez a kávé isteni! Hol vetted?

- :D Titok, majd legközelebb elviszlek a lelőhelyre. És a péksüti?

- Fiiiiinom. El vagoyk kapatva. Ülés füttés napfelkelte, jó kaja... igaz a társaság silány :D

Itt kaptam egy puszit a homlokomra, és fél 8ig csak a szokásos ökörség hegyek dőltek belőlünk....

Soha nem mennék hozzá ehhez a lökötthöz. De mint barát soha nem akarom elveszíteni... (még ha szenya módon betámadja a legsebezhetőbb pontjaim, akkor se)