.... de most csak egy kis életjelre futja. Erre futja, mert másra se futja.

Reggel lelkiztem egy nagyot, hazajöttem, levittem Diót sétálni egy fél órára ami legalább másfél lett, most ép az éhség érzetem ellen küzdve tejfölös zöldbab levest főzök, közben takarítok, mert hétfőn elhúzok északra ismét.

Szóval, HELLÓ 2014!

Ez lenne az idei első posztom, amiben nem fogom kifejteni*, hogy szilveszterkor beletolattam egy rendőr sl mercijébe, Sem azt, hogy Sangel jófejségének hála Volt éjfélkor pezsgőnk, de csak majdnem, mert ellopták... Nem fogom azt se kifejteni, hogy milyen jó Volt Paragrafussal végig fetrengeni az elsejét, és hogy mennyire nehéz Volt bemenni másodikán hajnalban dolgozni, mert annyira tudtam volna még pihenni, aludni, csak úgy semmit tenni itthon Dióval. Ahogy arról Sem esik szó, hogy szembeszomszédommal milyen jó viszonyt ápolunk újabban. Na meg arról se, hogy olyan Volt egy pillanatra, mintha a sose féltékeny SzSz egy egész tized másodpercig mégis csak az lett volna....

Erről most itt mind nem esik szó. Mert egyenként megérnek egy egy jól elkészített posztot, de most rohanok. Vagyis nem rohanok, csak... hm.... nem is tudom... ez a takarítás izé bolygat....

Tudjátok egy kicsit olyan, mintha a lelkem is rendezgetném. Egyszer régen, kábé évekkel ezelőtt már írtam, hogy ezek a régi cuccoktól való megszabadulások kicsit olyanok, mint mikor lezárok egy szakaszt az életemben. Valami ilyesmit érzek most is. Hogy éppen lezárok valamit és neki kezedek valami újnak.

Szóval, kedves 2014es év, és kedves Égiek. állok elébetek!

*na jó, közönség kérésre lehet hogy kifejtem...