-Szerintem valami nem oké velem.
-"AZON" kívül?
-Aha....
-Mire gondolsz?
-Hát, tudod.... magunkra...
-Pontosan?
-Hát tudod te....
-Arra, hogy meg van mindened, még se jó?
-Jaja... valami ilyesmi...
-Milyesmi?
-Vannak szeretteink, van pasink, van egy jól pozicionált melónk, vannak barátaink. Van mit enni, van min hülye blogot írni....
-Aha.... És?
-És baszki, céltalanabb, elveszettebb, és boldogtalanabb vagy, mint valaha. Magadnak sem akarod beismerni....
-Aha... mit is?
-Hogy elkúrtuk.... már régen... de ezt eddig is tudtuk...
-Ja, de belegondoltál? Így kell leélni egy egész életet....
-És? Szépen építkezhető alapok, stabil környezet, mi ezzel a baj?
-Talán csak annyi, hogy semmiben nem lelem örömöm.
-Akkor keresd.
-???? Borítsak fel mindent?!?
-Mindennel elégedetlen vagy? Tényleg nem leled semmiben örömöd, kedved?
-Háááát.... Ja, asszem....
-Akkor? Mire vársz?
-?
-Arra vársz, hogy én is meghalok benned és beleszoksz, szürkülsz ebbe az egészbe, és kispolgári senki leszel, aki bólogat, pontosan, az akivé neveltek, és pontosan az, amit elvárnak tőled?
-Mintha szemrehányást tennél....
-AZÉRT BAZD MEG, MERT EZ NEM TE VAGY! És EZT te is tudod, én is tudom. Mindegyikünk tudja. Többre vagy képes. Csak higgy már! Bennem, benned, magunkban!
-Jól vanna....
-Nem baszogatni akarlak, de ebbe belehalok.... Meg fogok őrülni. Már így sem állok messze tőle...
-Mit akarsz mit tegyek?
-Bazd meg, szedd össze magad, és tedd magad végre kibaszott boldoggá. Tedd azt amihez kedved van. Írj könyvet, regényt a magad örömére, szeress, szeretkezz ismerkedj magadért. Légy önző!
-De ez ellentmond mindennek....
-Minek is?
-hát mindennek....
-Mi mindennek?
-Jajj... hát te nem érted????
-De, én értem.....