Arra biztosan, hogy elkezdem visszaolvasgatni, és meglátom, hogy tökéletesen értelmetlen és összefüggéstelen, mintha ugrálnék összevissza a gondolatok között. És mindez valós, ez így is van. Cikáznak a fejemben a gondolatok, az érzéseim olyan keszekuszák, céljaim szinte egyáltalán nincsenek. Egy csomót dolgozok, mégsem eleget, el akarom hagyni APK-t mégis mellette kinlódok, SZSZ-re is ráférne a rendezés, mégse megy.

Egyetlen kérdés, hogy mi a fenét csinálok??? Mi ez a sturcc politika részemrő? Visszaolvasva a bejegyzéseket inkább egy elme osztályról meglógott dilis írta, mint egy huszon éves dolgozó nő, aki elvileg értelmesnek és céltudatosnak van kikiáltva. Basszus. Ha APK előhozza, hogy beszéljünk erről vagy arról, akkor inkább begubózom, és végig hallgatom, és előveszem a szokott játszmáink szokott formáit: végig hallgatom, látszólag megbánom, megígérem, hogy többet ilyen nem lesz, szenvedek utána napokig, és minden kezdődik előről.

Ha már annyira tudom, hogy el akarom hagyni, ha már ennyire kiépítettem magamban mindent hozzá, akkor mégis... Mi a jó francot csinálok? Mitől félek? Vagy nem is, mi ez a sz.r amit csinálok? Miért hagyom, hogy befolyásoljon, hogy ennyire hasson rám?

Mikor lement dolgozni, megcsókolt. Nem egy olyan szájra puszi, olyan igazi csók. ANNYIRA ROSSZUL ESETT!!!! És rám szólt, hgy akkor most igazit kér, mert ez nem volt az. A k.va életbe... kényszerítettem magam, de majdnem leharaptam a nyelvét, és utána alig vártam, hogy letörölhessem a szám.... Bassz.... felnőtt ember vagyok. Mégis... mit csinálok?

Nem, ő nem rossz ember, de mellette soha fogalmam se lehet az igazi szabadságról, arról, hogy milyen az, ha engem sem tartanak vissza, ha nem fognak vissza, ha megélhetem és érezhetem azt, hogy egyedül is egész vagyok, de csak a párommal vagyok teljes.

Bakker.... Millió alkalom, millió helyzet, millió minden, hogy nem APK az igazi. És mégis, a lelki terror, vagy mi a franc, maga mellett tart....

Dühös vagyok. Mérhetetlenül dühös vagyok. Magamra. Hogy mégis... mire várok??? Meddig fogok még fáradtságra hivatkozni, vagy arra, hogy APK össze fog törni és nem akarok rosszat. Tudom, tudom, hogy neki is ártok, magamnak meg pláne.... Mi a fene az ellenszere az általa küldött zsarolások kivédésének? Hogyan vigyem végig amit akarok? És legfőképp, ha tudja, hogy menni akarok, akkor miért nem enged menni???? És ÉN miért nem megyek????

Hiába olvasom vissza a bejegyzéseim, csak a káoszt látom, és a kiúttalanságot. Ha másra nem, arra biztos jó ez a blog, hogy megmutatja, semmi sincs rendben per pillanat....

Szerző: Verde Lunaria  2011.08.17. 07:56 5 komment

Címkék: én

A bejegyzés trackback címe:

https://magamkozt.blog.hu/api/trackback/id/tr33159461

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ancsyhh 2011.08.17. 09:55:53

Bizz magadban, néha nehéz elindulni. Én azt látom, hogy te már nagyon menni szeretnél...Remélem minden jól alakul majd.

Péter (Egy ember) 2011.08.18. 09:18:07

Arra már gondoltál hogy lehet hogy nem a terror tart téged mellette hanem az a tudat hogy ő sose hagy el? Biztos vagyok benne hogy ha szeret akkor ő is érzik mikor akarsz elmenekülni, de nem várhatod tőle hogy mondja ki vége, neked kell megtenned ha így látod jónak. A helyedben kitartanék mellette, mert ahogy olvastam te sem voltál makulátlan és ő mégis megbocsájtott. Nem foglak semmire rábeszélni és nem kell rám hallgatnod én csak azt mondom amit látok és amit én tennék, de a te életed és a te döntéseid. Remélem a legjobb utat választod és sok sikert hozzá :)

Verde Lunaria 2011.08.18. 09:26:37

@Péter (Egy ember): Igen, gondoltam. SŐT, túl sokáig ez a gondolat élt bennem. Az persze más kérdés, hogy miért nem hagyna el soha (talán, mert kevés ekkora balekot találna, mint én, aki mindent megtesz érte, és semmit nem várt cserébe, és talán ez az út vezetett oda, ahol most tartunk, mert amig én lestem minden kívánságát, viszonzást nem találtam. Most pedig már késő). Nem várom, hogy mondja ki, hogy vége, nekem kell, tudom, csak annyit kérek, engedjen el... Bár elengedne és nem szenvednénk tovább. Másik lehetőség, mellette maradni, MERT megbocsájt. Szép elmélet.... a gyakorlatban nem működik... régen én is hittem ebben, ma már... néhány szarkalábbal és pár őszhajszállal több van a fejemen, ahhoz, hogy belássam, ez a verzió csak megalkuvás és alárendeltséghez vezet. Az igaz szeretet hiányzó elem.
De köszönöm a hozzászólásod, sokat segített. Pontosan megmutatta, hogy az X évvel ezelőtti önmagam miért maradt mellette :)

Péter (Egy ember) 2011.08.19. 07:46:48

@Verde Lunaria: Szívesen segítek ha tudok. Megértelek és magam is már azon gondolkozok hogy megtegyem a lépést ami életem legnehezebb döntése. Te legalább megérted hogy nem lehet mindent megoldani egyszerűen, vannak akik ezt sose fogják megérteni. Azért sok sikert, de ne becsüld alá magad. Lehet hogy megalkuvás volt, de lehet hogy valahol mélyen szeretted.
süti beállítások módosítása