Sosem találkoztam még lusta emberrel,

de olyan emberrel már igen, akit –

amíg figyeltem őt – még sosem láttam futni.

És találkoztam olyan emberrel is,

aki néha megtette, hogy ebéd és vacsora között

ledőlt aludni, vagy otthon maradt egy esős napon,

de lusta az nem volt. Mielőtt bolondnak néznél,

gondolkodj el, lusta volt-e valójában,

vagy csak olyan dolgokat tett,

amiért mi valakire a „lusta” címkét akasztjuk?

 

Sosem találkoztam még hülye gyerekkel,

de olyan gyerekkel már igen, aki néha

számomra érthetetlen dolgokat művelt,

vagy úgy tett meg valamit, ahogy én nem tettem volna.

Találkoztam már olyan gyerekkel is,

aki másként látta a világot, mint én,

de hülye az nem volt. Mielőtt hülyének neveznéd,

gondolkodj el, hülye gyerek volt-e ő, vagy csak olyan,

aki más dolgokat tudott, mint te?

 

Bárhogy is kerestem,

még sosem találkoztam szakáccsal,

de olyan emberrel már igen,

aki a vacsoránkat a hozzávalókból összeállította.

És olyannal is, aki begyújtotta a tűzhelyet,

s figyelte, hogy megfőtt-e már rajta az étel.

Igen, ilyent már láttam, de szakácsot még nem találtam.

Áruld el, amikor ránézel, szakácsot látsz-e,

vagy egy embert, aki olyant tesz,

amit mi főzésnek nevezünk?

 

Akit egyesek lustának mondanak,

azt mások fáradtnak vagy lazának.

Akit egyesek hülyének neveznek,

azt mások csak másfajta gondolkodásúnak.

Szóval arra jöttem rá, hogy elkerülhetjük a zavart,

ha nem keverjük össze azt, amit látunk,

azzal, ami a véleményünk róla.

Mielőtt még rám szólnál, azt is elismerem,

hogy ez csak az én véleményem.

 

 

(Ruth Bebermeyer)