SZSZ részéről tényleg ennyi. Nem jelentkezik, nem ír, nem hív, nem keres. (mert nem gyűlöl s nem szeret). Nem tudok nem gondolni rá. Az egyetlen hatékony dolog, ami képes kicsit is elterelni a gondolataim, az az olyan mélységű és figyelmet igénylő feladat a munkámban, amiről korábban azt hittem megoldhatatlan. Nem mondanám, hogy kiborultam, nem mondanám, hogy teljesen megzuhantam, nem mondanám, hogy elviselhetetetlenül fáj... Mert ez egyik sem igaz. Valójában már készültem erre a pillanatra. Mert biztos voltam benne, hogy ennek egyszer el kell jönnie. És most, hogy elérkezett, a korábban kigondolt tervek várnak megvalósításra....

....mert tervek azok vannak. Ezen tervek része ugye a torna is. Igaz, módosított verzióval, mert ki akartam próbálni ezt a speed-fitnesst (egy vagyonért), de be kellett látnom, hogy tartalékolnom fontosabb, így megvettem a lehető legolcsóbb kondi bérletet, és már háromszor! voltam is edzeni a héten... Asszem, ezzel a módszerrel kizárt, hogy lefogyjak... Persze, persze ne várjak csodát egy héttől.... Nem várok... De mégis...

APK rendezése is terv (igaz, ez annyira hosszútávú projekt, mint a neverendingstory). De talán, TALÁN, így hogy nincs SZSZ, nincs kihez menekülni, nem marad más út, csak a lépés kényszer.... Csak erőt kell még gyűjtenem hozzá.  Mert most kicsit elfáradtam...

És tényleg jobban szeretnék figyelni a környezetemre, magamra és a világban lévő helyemre, hátha, hátha! megtalálom végre azt az utat ami ködbe veszett...