Annyi mindent akartam írni... most mégis minden bennt rekedt. Elmeséltem volna, hogy milyen volt a hosszú hétvégi wellness Siófokon a Hotel Azúrban. Leírtam volna, hogy mi van APK-val, hogy mennyire hiányzik SZSZ, hogy mennyire összezavarodtam, hogy mégis mennyire tisztán látok mindent....

De ez mind lezárult. Azt sem tudom, mit terveztem írni, mesélni, mondani, panaszkondni, gúnyolni....

Megnéztem a képeket, amiket művészkedés címen készítettem, és ezt találtam:

Egész jó lett, nem?

És hogy mi jut róla eszembe? Az, hogy lassan mindenki révbe ér körülöttem, mindenki... Tényleg mindenki... ki jól, ki rosszul... Én meg... kevergek a kikötő bejáratánál, és azt se tudom, hogy be akarok-e egyáltalán menni, hogy oda akarok-e menni, hogy ki akarok-e kötni, hogy egyedül akarok-e csónakázni, hogy meddig akarok egyedül hajózni, hogy képes vagyok-e rá....

Ha erre gondolok, rám jön a hányinger, a vállaim elnehezülnek, és az üresség... az az üresség, EZ az üresség...

Hogyan mondjam el másoknak, hogy mit akarok, és hogy mi legyen, ha magam sem tudom a választ a kérdésre? Sőt, magát a kérdést sem ismerem???