Hogy mit köszönhetek SZSZ-nek? Az alábbiakat biztosan:

• Szórakoztató e-mail váltásokat sivár főiskolás napjaim alatt.
• A vele való csetelések miatti felgyorsult gépelési technikáim.
• Egy 3.000-es telefon feltöltő kártyát, akkor, amikor éppen csak zsömire és hazafelé vonatjegyre volt pénzem a kolis időkben.
• Az első láblendítős, villámbelémvágós, nyálaslányregénybe illő búcsú csókot.
• Az első megcsalásomat. Hogy csalfa lettem. Hogy megbántottam valakit, akit sem most, sem később sem akartam volna soha.
• Coelho-tól a Veronica meg akar halni könyvet
• Nejlonszatyrokat a szemem alá, a miatta átrágódott, átaggódott, átgondolkodott, átkínlódott éjszakák miatt
• Hogy szerető lettem.
• Szex és más semmi film-et moziban.
• Hogy szinte szemrebbenés nélkül képes vagyok hazudni bárkinek, ha róla van szó
• Azt, hogy megkedveltem az autós szexet.
• Belga csokival összeolvadt camembert sajtot.
• A szakdolgozatom javításának és bírálatának egy jó részét.
• A nehéz időkben mindig volt mégis egy virtuális támaszom
• Azt is, hogy megtanultam figyelmen kívül hagyni egy másik nő (Krumplibogár, aki a kislányának anyja) érzelmeit, életét, és azt, hogy ezzel, nagy valószínűséggel tönkre teszem, és mindez az én hibám
• Úgy felelősséget érezni egy kislány iránt, hogy tulajdonképpen semmi közöm hozzá.
• Hogy mindig mindig mindig mindig kövérnek érzem magam.
• A legtöbb virágot. (mert senkitől nem kaptam annyit, és úgy, ahogy tőle)
• Hogy valakivel kvázi őszinte tudok lenni.
• Csak nekem írott verset.
• Reménytelenséget
• Cinkos vigyorok garmadát.
• Tiltott titkos téli éjszakákat.
• Aggódást, hogy vajon a jeges úton vissza tud-e vezetni Széplakról Pestre több órányi szex után kialvatlanul
• Egy csomó egészségtelen gusztustalan mekis kaját.
• A függőségem.
• 3 napi másnaposságot a Madarassy Pálinkától, mikor úgy döntöttem egy éve, hogy vége, és látni se akarom.
• Zuhanyzás közben órák hosszán át vörösre bőgött szemeket.
• A kegyetlen hiányt.
• A társas társnélküli magány általi megkeményedést.
• Cinkusságom egy jó részét.
• Egy vámpír levelét.
• Az örök bizonytalanságot, hogy csak használ… és hogy minden egyes szó, és tett csak érte van…
• Egy, ami kis „lovestory”-nk összefoglaló videót, amit ő készített (állítólag)
• Lopott órákat
• Egy éjszakai portás cinkos, sanda félmosolyát, amikor éjjel tizenegykor kifizettem a Feneketlen tónál egy szobát, egyetlen éjszakára kettőnknek.
• Egy angyal szárnyát.
• Édes és rémséges álmokat.
• A rabláncot, amivel magához köt úgy, hogy közben nem adja meg azt, amire igazán vágyok….

Szóval Kedves SZSZ, Te, aki most olvasod e sorokat, és tegnap túl vagy már az egész blogom átpörgetésén, Te, akinek hosszas gondolkodás után mégis elárultam a webcímet, tudd, hogy ezeket köszönhetem Neked.

Így köszöntünk köreinkben. És lásd, itt állok pucéran, felvállalva mindent előtted, kimondottat és ki nem mondottat. Igazságot és hazugságot.

Most mondhatnám, hogy Nálad a labda. Te jössz!