Csak néztem, ahogy dobálja egy vacak tescos nejlon táskába a cuccait. A borotva mellé a koszos zoknit, a kedvenc kanalához hozzácsapja a tusfürdőjét, amit az ünnepi fehér ingbe csomagolt. Sajnáltam. Tényleg sajnáltam. A szeme könnyes volt, de hiába kérdeztem bármit is, nem válaszolt, csak folytatta a pakolást.

Fura, hogy az emberi élet jó néhány éve elfér néhány táskában. És, az, hogy ezek, a mindennapok rutinját jelentő cuccok, vagy fontos dolgokra emlékeztető apróságok néhány perc alatt összecsomagolhatóak, és értéktelenné válnak... Ehhez ragaszkodnánk évekig? Ezek jelentenék a biztonságot, ezek a kis.... kacatok?

Amikor végzet, kabátot sem vett, úgy viharzott el. Hallottam, ahogy becsapja a kocsi ajtót, és csak bíztam benne hogy "Kézműves", van olyan állapotban, hogy gond nélkül levezet "Kamionos"hoz, a most már expasiához....

Nem, nem APK pakolt. Nagyobbik hugom szakított ismét a pasiával. Századjára, ha nem ezredjére. Sajnálom őket, mert a helyzetük megközelítőleg olyan zavaros, mint az enyém APK-val. Lehet, hogy ez valami családi átok?!

A goblein ügy... mire APK hazajött, addigra én már rég aludtam. Pedig eldöntöttem, hogy megmondom neki, választhat, goblein, vagy hátizsák. Ha a hátizsákot választja, maradok, ha a gobleint, többet a színem se látja. Idáig nem jutottunk. Még reggel sem, mert nekem sokkal korábban kellett kelnem.

Aztán persze nem volt rá mód, hogy ezt letisztázzuk, mert hazajöttünk, és más jellegű tragédiákkal kellett foglalkoznunk. Hogy milyenekkel? Természetesen az anyja, problémáival. Felhívta APK-t még péntek reggel, hogy megvan a vizsgálat eredménye, és mérhetetlenül rossz lett, hogy ilyen és olyan meg nagyobbodott cukor felvétel és ez azt jelenti, hogy kemo után is rákos maradt és akkor meg fog halni, de tudja, hogy ez minket (és főleg engem) egyáltalán nem érdekel.... és csak folyt és folyt a végeláthatatlan panaszáradta. Persze, mire hazaértünk, azért kiderült, hogy csak ő olvasta el az orvosi leletet, és fogalma sincs miről beszél. Persze, mikor a család orvos ismerőse megnézte a papírokat, akkor persze kiderült, hogy a szokásos rinya és vaklárma volt megint terítéken.

Így eddig kicsit sűrű volt a hétvégém. Arra azért volt időm, hogy meghozzam azt a döntést, hogy decemberben már nem kínzom magam azzal, hogy mindenképpen választanom kell APK és SZSZ között. Nem érdekel a lelkiismeret furdalásom, APK hisztijei, SZSZ hiánya, semmi. Van elég melóm, hogy ne legyen időm agyalni, és  eléggé elfáradtam, hogy ne akarjak most gyötrődni.