Szezonja van a céges karácsonyi buliknak. Ezzel együtt a lerészegedéseknek is. APK-nak a tegnapi multis puccos buli volt a harmadik a héten. Az első kettőt viszonylag jól bírta, de tegnap azért sikerült neki. És bár tagadta, de olyan részeg volt, mint "Bálám-szamara".
Hazajött valamikor 2 és 3 között. Pontos időt nem tudok, mert valami oknál fogva baromi sok időt töltött a konyhába. Sajnálatos módon minden szék, asztalsarok, hűttő, kilincs, villanykapcsoló összeesküdött ellene, és az útját állta. Nagy dirrel, durral, de megküzdütt velük. Igaz az utolsónak tűnő akadály, a szobaajtó kilincse már megint kicsúszott a kezéből és emiatt igazából beesett a szobába.
A sólámpát égve hagytam mikor lefeküdtem, dehát az nagyon kevésnek bizonyult, ezért az összes létező villanyt felkapcsolta. A csillárt, az íróasztali kislámpáját, az éjjeli lámpát, szerintem kereste a zseblámpát is, csak nem találta.
Erre azért már nehéz lett volna tettetnem, hogy alszom. Megkérdeztem, hogy milyen volt, jól érezte magát, és erre előjött az igazi részeg énje. Ömlött belőle a panasz. Gátat nem lehetett neki szabni. Első körben a hülye beszédeket szidta, aztán a Gospel-kórust, aztán a Szulák Andit, hogy elég lett volna egy számot énekelnie, hogy a kaja sok volt, de túl puccos (igaz, olyan volt a hasa, mint mikor a kiskutyák degeszre eszik magukat és kivan a horpaszuk), hogy oda nekem kellett volna menni, mert a borok ilyen fényűzősködő túl puccosak voltak, és hogy igazából egy pohár már a fejébe szállt. És ez mennyire szar már. Igaz volt rövid is, valami f@sz rézangyal pálinka, de hát az is milyen már. És különben is, olyan fényűző volt.
Idáig hallgattam a húsz perces panaszos háborgását, majd azért csak közbe vetettem, hogy annyira szar csak nem volt, ha este héttől hajnal fél3ig (kb) ott volt. Na ez volt a lehető legrosszabb lépés. Én következtem. Nekem állt. Hogy azért vagyok fenn, mert ellenőrizni akartam? Bezzeg én addig maradok ki, ameddig akarok. És hogy én nem is érdeklem, és mi az, hogy este fél 6kor kinyomtam? Meddig tart az én munkaidőm?! Ő leszarja. Jöjjek haza időben. Egyedül kellett felvennie a nyakkendőjét. És őt nem érdekli, hogy mennyi melóm van. Ha hív, vegyem föl. Nem érdekli mit csinálok. És, és különben is, mért nem mondtam neki semmit, hogy éppen mit doglozok és kivel? És neki egyedül kellett estére felöltöznie, és tudja hogy nem érdeklem és nem törődök vele, mert a pizsamáját se készítettem ki hétvégén, és tudja hogy az anyja se érdekel, pedig ő egy jó asszony.
És csak támadt és támadt és csak mondta, szidott mindent és mindenkit. Egyfolytában. Majd mondtam neki, hogy oké, jóéjszakát, nem tárgyalok vele. Erre azért még mondta...
Ő egy ilyen részeg. Ha iszik, akkor kijön belőle a világ fájdalom. Ami valahol ott kezdődik, hogy az életünk nem hálivúdi film, nem örököltünk milliókat, én nem dolgozok kevesebb óraszámban többért, mint ő. Este nem várja rántott hús és húsleves az asztalon, az inge vasalt legyen, és kábé négyezer rabszolga lesse minden óhaját... És ilyenkor kicsit agresszív, és kötekedő... Hát ő ilyen....
