- Hahó... Itt vagy? Hallasz? Nem akarsz beszélgetni?
- Itt vagyok. Már hiányoltalak.
- Te is hiányoztál.
- Akkor miért nem kerestél?
- Féltem tőled.
- Már megint?
- Már megint.
- Ez így nem lesz jó.
- Tudom. De most itt vagyok.
- Itt vagy, mert másvalakitől félsz. nem is félsz, rettegsz...
- ...
- Jójójó, nem basztatlak. Hallgatlak.
- Mit szólsz?
- Mihez? A silány telefonos próbálkozásodhoz Laposnézésnél? APK családjának nyílt gyűlöletéhez? Esetleg akarsz beszélni a gyűrűről?
- Laposnézés ki volt kapcsolva...
- És te csak egyszer hívtad.... kissé kevéske... szilveszterkor próbáld kicsit aktívabban, kérlek. Ha még jelent neked valamit....
- Tudod, hogy milyen sokat jelent ő nekem....
- Tudom, és mivel a szívem szakad meg a saját ostobaságunkba, ezt hagyjuk is most.
- Köszönöm.
- Van mit. De legalább APK családja végre nyílt színen szembe szállt veled. Kifejezésre juttatták, hogy behódolsz, vagy kicsinálnak.
- Igen. De elcseszték. Mert annyira szarul csinálták, és annyira ostobán, hogy a sok uszításból csak elege lett APK-nak egyszer csak, és haragszik most már rájuk is. Igaz, a bogarat a fülébe tették... Hogy én mennyire nem szolgálom ki őt eléggé... Mégha arról lenne szó, hogy nem szeretem eléggé... de nem, arról, hogy nem rendelem alá magam neki elégé... Ez egy vicc
- Ami kicsit se poénos. És ugye meg se lepődtünk. Vagyis ez eddig is tudott volt. A legjobb rész az, hogy nincs egységes álláspontunk az eljegyzésünkről, és ezt hogy gondoljuk. Szerinted ők ebbe belegondoltak, vagy csak vagdalkoztak?
- Szerintem ők ezt alaposan átgondolták, és pörögtek ezen heteket, hogy akkor mi ezt most jól megkapjuk most. :D De nem ezt a fogadtatást várták :D Ezen legalább lehet jót vigyorogni.
- Ja EZ a része mókás :D Kicsinyes, buta, önző és a másikat lenéző hozzáállás ez... Nem mérték fel a te "erőd" és képességeid, vagy csak szokás szerint hülyének néztek. De te nem tőlük rettegsz...
- Nem rettegek senkitől.
- Valóban? Hazudunk magunknak?
- Nem!
- Jó. Kérdezem még egyszer. Magunknak hazudsz?!
- ...
- Figyelj, eddig kussoltál, rám se hederítettél, tök jó kifogásokat gyártottál, hogy miért nem foglalkozol velünk. Most már ideje lenne... őszintén magunkba nézni. De persze, az se rossz, ha megint elkezdünk dumálni. Kezdjük azzal, hogy most miért félsz.
- A buborék effektus.... tudod... hiszen tudod... ÉRTED!
- Attól rettegsz, hogy bár SZSZtől kaptál egy gyűrűt, amit nem kell félreérteni, meg minden, de attól félsz, hogy a te buborékod most nagyobb. És nem a gyűrű miatt, hanem maga miatt. Hogy tudtatok hallgatni, és nem éreztétek a kényszert, mert beszélni kell...
- És most nagy a csend.
- Ami azért van mert folyamatosan "krumplibogár" felügyelete alatt áll. Gondolom. Vagyis tudom. Teljes mértkében tisztába vagyok vele.
- Eeegen... akkor érted, mi a gond. Mert gondoljuk....
- Félek, hogy túl sokat adtam ki magamból, és ez... megriasztja, elűzi.....
- És most azt gondolod, hogy bármit elviselnél a kedvéért....
- Mi? Nem!
- ...
- De :(
- Nem tudlak megnyugtatni. Nem tudok mit mondani. Nem tudok az ő fejével gondolkodni. Csak annyit kérek, higgadj le. Kicsit. Vegyél mély levegőt...
- ... számolj el tízig, mosolyogj, és próbálj meg nem szenvedni. Mert...
- .... adj neki időt, hogy egyáltalán reagálni tudjon.
- És ne feledd, hogy apró tettek...
- mint például, hogy megtalálta a hajszálam és eltette könyvjelzőnek...
- többet mondanak ezer felesleges elcsépelt közhelyes szónál...
- Bízz benne!
- Bízz végre magadban!!!
