Egy zsírgömböc. A szája feneketlen kút. Az önérzete meg nagyobb, mint a Mount Everest. Szuszog, alig kap levegőt ebben a reggeli hőségben (16fok). Dühödten néz, tolakszik. A kövér ujjai elfehérednek, ahogy ember feletti küzdelem árán felszáll a villamosra. Vizslatja, hová tud…

Szerző: Verde Lunaria  2011.08.12. 10:40 Szólj hozzá!

Címkék: én irodalom emberek

Az, hogy feje tetején áll a világom, mondhatni, teljesen átlagos, magam intézem így. Ez van. De nem baj. Biztos ebből is meg kell tanulnom valamit. Azt, hogy mit... nem is tudom. Igyekszem felül emelkedni, távolról nézni ezt az egészet, ami velem, és a hozzám közel állókkal van.…

Szerző: Verde Lunaria  2011.08.11. 15:59 Szólj hozzá!

Címkék: én

(...) Régebben sem igen „gondolkoztam” lényeden. Azóta meg éppen semmit. Időnként megjelensz, de olyan közvetlenül, mintha belülről jönnél, és anélkül, hogy bármit is mondanál, a legtöbb a jelenléted. (...)Hamvas Béla

Szerző: Verde Lunaria  2011.08.10. 15:55 Szólj hozzá!

"Óvakodj, hogy a múltaddal, vagy a jövőddel dicsekedj. Nem fontos, hogy ki voltál előző életedben, és nem fontos ki akarsz lenni a jövőben. Számomra most az a fontos, hogy ki vagy te MOST! Ha azt mondod nekem, hogy előző életedben szent voltál, aki embereken segített,…

Szerző: Verde Lunaria  2011.08.08. 17:04 Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása