Feltettem magamnak a kérdést, hogy milyen vagy te? Nem azt kérdeztem, hogy ki vagy te, mert arra nem tudom a választ. Sokkal egyszerűbb a milyen vagy te kérdés feltétele. A válaszok a következők:
- 184 cm magas
- 75 kg
- 80C-s melltartóméret
- 31-es farmer méret
- 39-es cipőméert
- legizmosabb izmom a vádlim (a bicajozás miatt), máshol nincs is rajtam izom.
- zöld szemek
- fehér bőr
- vörös, egyenes hosszú haj
És lássuk be, ez egy elég jól összefoglalt leírása a külsőmnek. És milyen a személyiségemí?
- Bosszúálló
- helyenként sunyi
- gyáva
- hazug
- hűtlen
- szeretet éhes
- önértékelési problémákkal küzdő
- folyton álarcot viselő
- okoskodó
- bizonytalan
- naív
- gonosz
- irónikus
- passzív agresszív
- lusta
- manipulativ
- bosszúálló (ja, ezzel kezdtem)
Hát nem sok jót tudok mondani magamról. Talán nem szeretem magam. Hm...
Viszont van egy jó tulajdonságom is. Egy, amit én jónak ítélek. Ha tényleg beüt a baj, ha tényleg jön a gond, ha A CSUPA NAGYBETŰS BAJ jön, akkor az agyam átkapcsol szuperszónikus sebességre és csak rövid ideig hagy keseregni (akár leszorítja a jajjmileszmost-időt, másodpercek tört részére). Iszonyatosan gyorsan elkezd mérlegelni, helyzetet elemezni, lehetőségeket keresni és vázolni, átélni és átérezni, megtalálni a "jó, oké"-kat a helyzetben, és neki áll diplomatikusan de határozottan cselekedni. Ez jó tulajdonság. Még akkor is, ha "ez csak" agymunka. Mert elképzelhető, hogy valami meghal belül, de az agyam ezen túllendül, mert az nem hal meg, és ami meghal az meg az agyam nem érdekli. Azzal ráér máskor foglalkozni. Vagy nem is foglalkozik vele... Mondjuk, ez megint rossz...
