Na kérem szépen, nem haltam éhen a nagy empátiában. :D
Az történt, hogy erőt vettem magamon, felerőszakoltam a cicanacit, meg a farmert, és pihenés képpen (értitek?! én a lustaság minta példánya!, pihenésként ilyet tenni) elmentem egy alakformálót edzeni.
Tökre megcsodálkoztam magamon, mert az egész edzés egyáltalán nem viseltem meg... hm.. lehet télleg van értelme a spinningnek? Döbbenet. Az meg a velőt rázó hülyeségem, hogy a vádlim szeretem edzeni, mert mint mondottam, ott akad némi izom. Ez bírja a gyűrődést. Szóval csodás módon éhgyomorra, tök jól bírtam az egészet, majnem végig.
Utána bevágódtam a szaunába leizzadtam úgy jó háromszor, és közben valami ezotériás baromságot olvastam. Ott lehetett találni ezt az agyon kínzott idő elütés címén kirakott újságot. Hajlamos vagyok ugye hinni ezekben, ezeknek, meg van bennem némi érzés ez irányába, de ez sok volt. Ez egyenesen sokkolt.
Aztán elmentem szoliba. Van ott a környékünkön egy biónak ki kiálltott szoli, amit az eltúlzott ára ellenére is előnyben részeítek, mert tényleg szépen barnít és még az én, Hófehérkét megszégyenítő tejfehér bőröm sem égett le eccer se. Meg amúgyis. Tuti D-Vitamon hiányom van. :D Rámfért. Jól esett. Napoztam. Tök tuti volt :D
És megéheztem. Ismét. De a kínaitól elment a kedvem. Valami tartalmasabbra fentem a fogam. Felhívtam Anyut. A jó kis kefíres lángos receptjéért....
Így a külsőm trenírozása után célba vettem az Allee-t. A fene esne a Libribe, meg belém is, mert pont ott kellett bemennem, és pont ott kellett elcsábulnom. Sangel ajánlott könyvet, még jómultkor. A S. Meyer: A burok. Már korábban is szemeztem vele, de mivel iszonyat nagyot csalódtam a negyedik alkonyatban (csupa kisbetűvel és direktbe nem nevén nevezve, evvel is hangsúlyozva mélységes szomorúságom és megvetésem mértékét), szóval nem vettem meg. Most viszont le volt árazva.... Igen.... igen... elcsábultam. Kellett valami a lelkemnek is. Megkapta.
Itt már a gyomrom igencsak tiltakozott az egész napi böjt ellen. Így a spáárba leérve nagy önfegyelem kellett, hogy ne vegyek meg minden szart. Csak ami kell... És mi kellett? Egy üveg tokaji sárga muskotály, egy üveg kékfrankos, meg hozzá kóla, meg rum-koko úgy fél kiló, meg c'arte doorék dobostortája... Na... csak semmi egészségtelent.
És ami most jön, azt kérem tessék úgy olvasni, hogy nem vagyok én alkesz, de télleg, de főzés mellé, jó ám a pija. :D
Hazaérve meg nekiálltam főzni. Baromira fáztam, ezért szívmelengetőnek lehúztam egy picike kupica pálinkát. Kicsikét meglökött, mert télleg alig ettem egész nap. Ezért gyorsan pótlólagosan ettem egy kis rum-kokot, csakhogy legyen már valami a bendőmben. A rum koko az a csoki, amitől olyan 10-12 évesn jól bespiccesedtünk barátnőmmel, mert osztrákiából kapta, és se a szülők se mi nem tudtuk mi az, és jujj de megettünk belőle egy kilónyit... De persze, ez a mennyiség most már nem árt, meg, meg szinte kis levezetése volt a pálesznak. Mérhetetlen sebességel bedobáltam a lángos hozzávalóit a kenyérsütőbe dagasztásra, összecsaptam APK-nak egy jófajta babgulyást, egy kis vörösborral meglöttyintve, (ebbe csak belenyaltam, hogy nehogy elrontson bármit is) és főételként csináltam jó kis tarhonyás husit, ahogy APK szereti.....
... szóval mire APK hazaért, addigra én már a lángosok sütésével bajlódtam. Sose ment. Komolyan. Csináltam csiga alakút, meg kört, meg hengert, meg lukast, meg majnem négyzetet. De lángos formájú lángost, na olyat nem. :( Pedig ízre jó volt. Annyira, hogy a torz lágnosszerűségekből APK megevett vagy 15-t. Én csak egyet, mert ugye fogyózom (kackackac...) Töltöttem neki melléje jó fajta búzasört, magamnak meg egy kis tokajit, éjfélig "jim szerint a világ"-ot néztünk, így mondhatni, ez egy egész jó befejezése volt az ellógott napomnak.
Összefoglalva: tök emberséges vagyok a kajakiszállítókkal, iszonyt, de a mozgás pihentet, és lángost még meg kell tanulnom formázni.
