Társadalmi elvárások....
Boldogság......
Munka.....
Igazi önmagunk....
Valóság.....
Vágyaink....
Felelős felnőtt lét....
Elakarom felejtenia múltat. Megakarom változtatni az egészet! MOST!
Hogy olyan legyek, mint akkor voltam. Mikor még ez az egész SzSz história nem volt, mikor még Laposnézés nagyobb kincs volt, mint bármi....
Persze, paradox módon azt is akarnám, hogy APK olyan legyen, mint most. Ha ilyen lett volna, akkor nem tartanánk itt...
Áh....
a kényszer, hogy most már szeretnék normális életet. Nem akarok szeretőt, egy pasit akarok magam mellé, akit szeretek, akiről nem csak én gondoskodok, hanem ő is rólam, akivel tényleg gyereket akarhatok, akivel lehet közös jövőm, nem csak álmodozok róla. És akinek nem csak a cél, hanem az út is fontos...
Nem akarok többet dolgozni ÁLLANDÓAN, mint napi 10 óra. Élvezni akarom a munkám, és nem kicsinyes politikai játszmákkal foglalkozni...
Rendezett életet akarok, és nem csak a felszinen.
Mert kívülről minden csodás, csak bennem rohad...
Asszem mondhat bárki bármit de én úgy akarok boldog lenni, hogy magamtól és másoktól egyszerre. Nem érdekel, hogy ez akkor örök megelégedetlenséget jelent, nem érdekel, hogy ez kicsinyes....
Nem tudom, hogy a nyomás bénít meg vagy a fáradtság, hogy mindent helyre tegyek....
Most valahogy nehéz elképzelnem egy kiegyensúlyozott életet, amit akarok. Amit szeretnék. Mindennél jobban.
Nem akarom, hogy más oldja meg helyettem, én akarom megoldani. De úgy akarom megoldani, hogy ne fájjon senkinek....
Maradhatok így is persze, de akkor mindig mindig ott lesz bennem, hogy bakker ezt egy életre elkúráltam.... (pedig ezt már réges rég és egyre helyrehozhatatlanabbul)
