Ez a mese 33 évvel ezelőtt kezdődött. Főszereplője egy okos és nagyon intelligens egyetemei történelem professzor a negyvenes évei vége felé, és egy fiatal, élet energiával teli, művészet kedvelő irodalom és történelem tanárnő.

A fiatal tanárnő tanulmányi sétára vitte új osztályát Mucsaröcsögén, és hogy érdekesebbé tegye az órát, helyismereti versennyel is egybekötötte. Lelkesedés fűtötte, szerette volna, ha diákjai pontosan annyira megszeretik a várost, és egyben meg is ismerik, mint ő maga. A versenyen feladatok összeállításához, kidolgozásához segítséget kért az egykori egyetemi mentorától, de sajnos, a tanárának nem volt módja ebben az esetben segíteni, de megadta a professzor elérhetőségét...

Szerelem volt első látásra. A professzor azonnal beleszeretett a törékeny, de annál lelkesebb tanárnőbe, és a tanárnő megtalálta a professzor személyében azt a férfit, akit mindig is maga mellé képzelt. A kölcsönös érzéseket eleinte nem mutatták ki. Túl nagy volt a korkülönbség, a professzor nős volt, és szerette a lányát. Az összes gátló körülmény ellenére mindent megtettek, hogy a legkülönbfélék okok, indokok kapcsán a lehető legtöbbet lehessenek együtt, még úgyis, hogy nem fedték fel egymás előtt a vonzalmukat. Szükségük volt egymásra. A másik gondolatára, a közelségére. 

Sikeresek voltak, és szerelmesek.

Majd a tanárnő álmai állás ajánlatát kapta a fővárosban. A választás felőrölte. Az igaz szerelmével legyen, akit soha nem kaphat meg egészen, vagy kezdjen új életet. Végül megosztotta a professzorral a hírt. Elmondta neki, hogy élete nagy lehetősége kopogtat az ajtaján.

A professzornak egy héten át nem volt se éjjele, se nappala. A szeretett lényt leveszíteni, a gondolat is eszét vette...

A könyvtárban rájuk esteledett. A kulcsokat megkapták, az idős hölgy megbízott bennük, kedvelte őket. Már éjfélre járhatott az idő, mikor elhatározták, hogy indulni kellene. Egyszerre nyúltak a kulcsért, és ahogy az ujjaik összezáródtak, világossá vált számukra, hogy tehetetlenek, az életük örökre összefonódott.

Egy hónapig tartó titkos találkák, az álom állás visszautasítása, a beteljesült szerelem. Majd a színvallás, és 3 évre rá a professzor elvált a feleségétől, és egy évre rá elvette a tanárnőt.

Az első gyermekük két napos korában meghalt. Szívelégtelenséggel született. Ezt a mérhetetlen fájdalmat is átvészelték, és két évvel később megszületett Csoki.

Csoki, aki most olyan vén, mint én. Csoki, aki szerint még nem látott nagyobb szeretet, ahogy CsokiApu szereti CsokiAnyut. Csoki, aki mindig a nagy és örök tanulságot, és a felhőtlen ökörködést és együtt vigyorgást hozza el nekem.

Ez a mese talán nem csak nekem, hanem talán Paragrafusnak és Mazsolának is ad valamifajta reményt. (Angyalom, te még ehhez szemtelenül fiatal vagy, neked ilyenek nélkül is hinni kell az igaziban :D ) Mert ez nem mese, ez igaz történet. Szóval Csajok, tartsunk ki. Talán ott les ránk az igaz szerelem valahol, valamikor. Szenvedjünk bármit, legyen bármi. A remény nem veszhet el.