Annyira élénken él még bennem, ahogy Anyu gyerekkoromban keltett minket... Suliba mentünk és mindig háromnegyed hétkor keltünk. Sötét volt, meg szerintem hideg, meg a fene se akart felkelni. Anyu "kivágta" a szoba ajtót, hangosan és vidám:

- ÉÉÉBRESZTŐ! JÓ REGGELT! FELKELNIIIIIIIIII!!!

És ezt AAAAAAAAANYIRA utáltam, hogy a szemem égeti a villany, hogy kellni kell, és az első reakcióm mindíg az volt, hogy magamra rántottam a takarót.

Kamaszként már magam keltem. Anyu korábban járt munkába, így ez a felkapcsolom a villanyt sztori, ez kimaradt. Viszont ha akart valamit, hogy menjek kenyérért, vagy csináljam meg ezt, vagy azt, bejött reggel és részletesen elmagyarázta. Én meg csomószor nem nem emlékeztem, hogy mit mondott, mert még aludtam. Azt hittem, hogy álmodok, vagy hasonló, fel se fogtam, hogy tényleg hozzám beszél és akar valamit... csak érzésre csináltam meg a kvázi kért dolgokat, amikről amúgy fogalmam se volt. Majd egyszer mikor boltba mentem a pék helyett, kimostam a kiteregetés helyett és rossz hugomat vittem el fogorvoshoz, megállapodtunk, hogy okés, instrukciók innentől kezdve írásban.

Aztán ugye már réges rég óta nem lakok itthon, és már azt se tudom, milyen, amikor ő kelt...

De ma reggel... ma horgászversenyre mentek, már tegnap megbeszéltük, hogy én főzök, amíg ők nincsenek itthon.... azt gondoltam mindent megbeszéltünk, hát tévedtem...

Nyilik a szobám ajtaja, felnézek, komolyan még szédülök is, mintha Anyut látnám szétmaszatolt körvonalakkal, totál homály minden, aztán mikor másodszor kérdezi:

- Alszol?

- hmpfffffffffff... Neeeem.....

- Figyelj akkor.....

- őőőőőőőőő jó, most?

- Hallod, légyszives...............

- ühüm...

- NE ALUDJ! FIGYELJ, úgy csináld.....

- hgmpppppppppppppppppffffffJÓÓÓÓÓÓÓJÓ.......pssssssssssfffffffffsfffffffffffffff

- Akkor csak ennyi, jó?

- ühüm....pff.......... Aaaaaaanyu?

- Na?

- Leírnád?

Majd kitisztult egy pillanatra a kép, mert ő is röhögött, meg én is, de aztán vissza is aludtam. Zseniális érzéke van Anyunak, hogy mikor alszom a legmélyebben, mikor vagyok totálisan használhatatlan, de legalább van humorérzéke. Meg nekem is.