Idén Volt időm átgondolni, miként alakultak életem 30 karácsonya. Az első néhányra nem emlékszem, csak családi fotók vannak egy tejfelszőke nagy zöld szemű babáról, majd kislányról, aki először katona apukája karjában, utána éven a kisvasút közepén a babájával…

Már most tudom, hogy ezt nem lehet itt visszaadni, de megpróbálom. Péntek délután jön át öreganyám, hogy képzeljem..... - Meghalt az Etának a férje. - ? Uh, mikor? Hány éves Volt? - Tegnap délután, Volt az már olyan nyolcvan. - Hát akkor nem lesz több jó bor. - Eddig se…

Hogy milyen almás pitét akartam sütni? Hát amit a nagymamám sütött. Vékony tészta alul-felül, sok alma meg fahéj. Sose csináltam, fogalmam sincs, hogy kell e keleszteni, vagy se. Hogy a vajat olvasztani kell vagy morzsolni. Nem Tom... Ezért írtam itt is, meg szóltam haza is, hogy…

Atya ég! Én már 10 éve eljöttem otthonról.... És mély levegő és szünet. Mert ez egyben ugye azt is jelenti, hogy 10 évet öregedtünk a család dinamika változik és minden egyéb f.szság.... Jó, de mérhetetlenül fárasztó Volt az én édes drága szüleimmel. Mókás és…

Az ember attól ember, hogy rengeteg rossz döntést hoz. Mármint persze adott pillanatban talál igazolást és.... Na jó, hagyjuk. Lehetnék itt fennkölt, meg kóelhóji, de baromira nem akarok. A helyzet az, hogy Kézműves pasija egy f.sz. A jelenlegi személyiségéhez hozzájárult, hogy…

- Akkor pénteken jössz munka után egyenesen? - Hát az a helyzet, hogy neeem. Most nem. - Elnéztem a naptárat? - Nem, de.... Van néhány progi amit nem hagynék ki. Meg akkor szerintem utána három napra megyek :) - Jaaa. Jó. És mit csinálsz? - Péntek este ilyen borkurzusra megyek…

A hétvége legvérlázítóbb mondata, ami temetéskor túl sokszor elhangzott ahhoz, hogy végül ne tegyem szóvá. Hiszen a vád olyan embereket ért, akiket egyáltalán nem kellett volna: - Dehát nem kívánt részvétet! - Nem kívánni szokták, hanem nyilvánítani. - Ez az okoskodó…

Elviekben nem akartam megírni, de ehhez a bejegyzéshez elengedhetetlen. Tegnapelőtt este Anyu elővett és volt egy nagyon komoly beszélgetésünk, ami hatalmas közös bőgésbe torkollot. Apk, az életem és egyéb katasztrófák... Asszem, annyira nem szörnyű a helyzet, ahogy ő látja, és…

Mióta itthon vagyok, kapom az ívet, hogy most akkor mi a franc van Apk-val, meg az életemmel. Mikor akarok szülni, és mikor törődök bele a sorsomba, vagy nem, de ha nem, amit ugye inkább kéne mint beletörődni, mert ordít rólam a boldogtalanság, akkor mikor fogok már végre tenni…

Kezem lábam remeg. Igyekszem megnyugodni, de baromi nehezen megy... Anyutól volt 4 nem fogadott hívásom. De még ez is semmi, két sms, az egyikbe "hívj vissza" a másikba "azonnal". Lepergett előttem minden lehetséges rossz. A tesóm kutyájának halálától kezdve a galaxisból érkező…

Tudjátok, engem a gólya nem selyem lepedőbe pottyantott, hanem szegény, de annál szeretőbb karok közé. Nem panaszkodás, mert igazából mindenem megvolt, és ami meg nem, hát abból meg megtanultam egy pár dolgot. Mint mondjuk bizonyos dolgok értékét és más dolgok árát. Jó ez…

Tagadhatatlan, hogy a korosztályomból minden ismerős Dallas lázban ég. Két hugom is odavan érte, de PlázaCica dolgozott, ezért interneten nézte meg. Anyunak annyit meséltünk róla teljes odaadással és lelkesedéssel, hogy mondta, megkérdi PlázaCicát, hol tudja megnézni neten. A…

Annyira élénken él még bennem, ahogy Anyu gyerekkoromban keltett minket... Suliba mentünk és mindig háromnegyed hétkor keltünk. Sötét volt, meg szerintem hideg, meg a fene se akart felkelni. Anyu "kivágta" a szoba ajtót, hangosan és vidám:- ÉÉÉBRESZTŐ! JÓ REGGELT!…

Nemrég az alábbi beszélgetések zajlottak le az én drága édesanyám és köztem...1. PlázaCicát dobta F@sz.- Hát én örülök neki! Vén volt hozzá.- ? 10 év korkülönbség. Az még elmegy.- Mit? Az egy vén fütyi volt!- Dehogy... De bakker, ne mondj már ilyet, én is mindjárt annyi…

A héten még nem hívtam Anyut. Ezzel elkerülve egy kiadós leb@szást, hogy hogy lehettem ennyire "gyagya", hogy már megint biztos "mesztélláb" császkáltam egy szál "pindöllbe". Ugyan ő hívott, de este 10kor elküldött esemessel kivágtam, magam, hogy bocs…