és minden ami idáig vezetett...

Múlt héten azt hittem, hogy melóilag rendeződik a helyzet, hogy végre 9 órákat dolgozhatok, hogy a sok hétköznapi problémáim megoldhatom. Hát tévedtem. Hétfőn csak 10 órát güriztem, tegnap meg 13-at kellett volna.  VOLNA! :D

Történt ugyanis, hogy 10 email/ 20 perces szebességgel szórtam a főnökséget a válaszokkal, amikor is az egyik küldött egy ilyen e-mail-t:

"sZia verde! Mársi küld átt az XXXcég feladat listájt!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!"

Gondolom Nektek is feltűnik a helyesírási hibák tömkelegén át a legundorítobb vétség, hogy kisbetűvel írta a nevem. Önmagában a levélen is rohadtul felrántottam magam, mert pont úgy írta, mintha épp az alsó fertályom vakargatásával lennék elfoglalva. Az meg hogy kisbetűvel írta a nevem....  Csatoltam neki a fájlt, amit kért, és magába a levélbe egy olyan, az édes anyanyelvünk cifra szitokszavaival tarkított 4 sor hosszú vélemény nyilvánítást írtam, hogy minden nagyobb írónk, raperünk, és nyelvművelünk belepirult volna. Majd visszatöröltem, csatoltam, és a levelem csak főnöknőm nevét tartalmazta kisbetűvel írva, és hogy mársi csatolva.

Folytattam volna a dühöngésem, mikor is csörgött a mobilom. A saját, a privát, a nem céges... Látom a kijelzőt, az első cég. Nyilván én közben a cégesen pofákoltam. Sebtiben letettem a telefont, és agyaltam, hogy hívjam vissza őket, vagy fognak-e még hívni. Sokáig nem kellett ezen töprengenem, ismét csörgött. Felvettem, és kérték, hogy mondjak valamit az e-mail-es ajánlatukra... Jó lesz-e.
 

Szerény személyem kitörő örömmel fogadta a hírt, de a kifelé képmutató profi higgadtan fogadtam a közlést, és közöltem, hogy rendben drágáim, majd este megnézem, és válaszolok.

Aztán visszaültem a helyemre és HIPHIPHIPHURRÁ, és agyalás, hogy akkor itt most mit kéne, meg hogy kéne, meg ilyesfélék, és persze, innentől kezdve érdektelenné vált a melóm.... annyira nem érdekelt. :D

Ugye a jól informáltakkal először is megosztttam a hírt a fészen (bonyolultan ugye ott is Verde Lunaria lennék), aztán meg cseten, meg telón, meg sms-ben, meg kb minden információ átadására alkalmas eszközön. 

Meló végeztével beugrottam piát venni, hogy egy kicsit akkor ünnepejünk. Csak kis pálinka volt, meg kis pezsgő.... És mivel ugye APKval ittam, ő azért kellően figyelt a mértékemre. Mármint hogy azért ne igyam halálra magam...

És mégis. Éjjel 3kor az ágyam pokoli táncba kezdett. Olyan fajtába, amikor az ember leánya kapaszkodik az ágy szélébe, szuszog, hunyorog, majd kiszáradva neki buzdul, hogy folyadékot szerezzen magának... Ez a folyadék szerző kalandtúra... ennek csendben kellene zajlania, de ilyenkor valahogy minden tárgy a lábam elé ugrik, a kezemből meg kiszökik, és bár a kommandósok hangtalansága az eredeti célom, a valóságban inkább egy kiadós róka vadászat hajtóinak zaja a hanghatás.

Nem tudom, hogy keveredtem végül vissza ide, az ágyamba a párnák közé. Most lazán bennem az érzés, hogy rágjanak férgek, de jó lenne ágyban párnák közt halni meg. Kicsit homályos minden és nem kicst vagyok szomjas. Kicsit remeg a kezem és nem kicsit nincs kedvem felkelni. Kicsit éhes vagyok és nem kicsit émelygek a kaja gondolatától. Kicsit kipihentem magam, és nem kicsit elfeküdtem a nyakam.... A sort tudnám folytatni, de asszem inkább eszek valamit. És megpróbálok emberi külsőt kicsiholni a rendelkezésemre álló mosogatórongy minőségű alapanyagból.

Mert ez egy ilyen reggel. Ujjongok, és közben meg azért ugye.... majd meghalok....

most kedvem van megfogadni, hogy soha-soha-soha-soha többet nem iszok.

persze.... csak a beígért medve bőre ivászat után :D