Vágom a centit, de nagyon vágom már azt a centit.  Még egyenlőre fura, hogy már csak napok vannak hátra ebből a kínzó pokolból, és hogy talán egy szebb új világ nyílik meg előttem. És amúgy, a kolleginák nagyon nagyon hiányozni fognak, mert azért voltak páran, akiket nagyon megszerettem. Az alábbi és sok más hülyeség miatt:

Az egyik kollegám/beosztottam (de utálom ezt a szót), szóval vele (vele álltam a csillár alatt), meglehetősen jóban vagyunk, és vele annyi hülye poénunk volt már... Ezért amikor ma hatalmas lendülettel megállt, majd pördült egyet a sarkán és visszajött, azt hittem, megint valami tréfa áll a háttérbe csak megzavarták. De aztán mellém lépett, és lesápadt, elvörösödött, és felröhögött:

- Minden ok? A szivárvány minden színében játszol.

- Jajaja.... csak azt hittem otthon vagyok.

- ????

- Már lendítettem a kezem, hogy egy kurva nagyot ráhúzok a seggedre és elrikkantom magam, hogy de jól nézel ki, nekem csípted ki magad?

- Szegény asszony!

- Szegény ÉN! :D nem húztam rá a seggedre!