Néha az ember gondolkodóba esik, hogy miért éppen az és miért éppen úgy kelti fel az érdeklődését, mint ami felkelti. Például Laposnézésről tudom, hogy az eres kezű szikár pasik az eszét vették. Aztán egy másik barátnőmnek csak a mackós alkatú pasik számítanak. Nekem meg hát gyengém a magas-nemszőke-kékszemű. Csoki kb az félőrült lesz a szép női mellektől, aztán egy másik srác meg az illatokra gerjed. Apró, de meghatározó tulajdonságok, amik az erre érzékenyeknek tényleg komoly zsongást/zsibongást okoznak. Bizony, a fentebbiek mind heterók, és mind előnyben részesítik a monotonitást, és szinte mind elutasítják a gruppent. Bár fantáziailag megmozgat, de alapvetően elutasítják. Mindenki.
Talán prűdek vagyunk, vagy túl önzőek. Mert ugye a gruppenbe valakivel még osztozol, lehet, hogy ráadásul a saját nemeddel kell osztoznod az ellentétes nemű egyénen. Be kell ismernünk, hogy taszító gondolat alapesetben a saját nemünkhöz tartozó egyénnel történő szexuális kontaktus. Pedig nem vagyunk homofobók. És fontos, hogy Csokin kívül tényleg senki sem homofob. Ő se az, csak frusztrálja, hogy cuki a segge, és ez bizony tetszik az egyetelen és általam és persze általa is nagyon nagyon kedvelt meleg ismerősünknek. Hmmm... hívjuk úgy, hogy Melegszívű. Mert tényleg rendes, kedves, hatalmas szívvel megáldott egyén.
Többször beszélgettem már Melegszívűvel arról, hogy milyen volt neki a felismerés, hogy ő az egyetlen pasi, akivel a koliban minden csaj legalább egyszer smárolt. És hogy ő ezt elfogadta, és nem is zavarja. Neki az a normális, hogy a pasik tetszenk, hogy ők mozgatnak benne meg valamit, hogy inkább utánuk fordul, mint egy csaj után. Amúgy senki nem mondaná meg róla, hogy meleg. Normálisan él, normálisan beszél, kommunikál, szereti a focit, nem kérdezi meg, hogy milyen hajbalzsamot használok, vagy semmi hasonló olyan túlbuziskodóf.szág. Ő már elfogadta, hogy homoszexuális, elmondta nekünk, és elmondta a családjának is. Nem titkolja, de nem is veri nagy dobra. Normálisan él, normálisan kezeli a kérdést. Szilárdan áll a kis világában, és küzd, ha küzdenie kell magáért.... Most mégis, megingott a világa...
Bizonyos okoknál foga dokiról dokira jár, és egy ideje a prosztatáját is alaposan is vizsgálgatják. Főleg úgy 3 hét óta, mikoris kiderült, hogy nem lehet gyereke. Nem mintha ő úgy rendezte volna be az életét, hogy számolt egy saját gyerekkel, de mégis, így, 28 évesen, ez a hír, nagyon megrázta. Örök optimista természetének hála, igyekezett pozitívan a gondokhoz viszonyulni... egészen tegnapig. Tegnap megállapították, hogy komoly hormonális problémái vannak, amik akár kihathatnak a szexuális irányultságára is. És ha hormont szed, akkor minden helyre billenhet. Mármint a hormon háztartása....
Próbáltam beleképzelni magam a helyzetébe. Hogy a világ, amit felépített, az alapjaiba omlik össze. Mert ez nem olyan, hgoy akkor nekem honlaptól az alacsony szőke barna szeműek fognak tetszeni. Ez annál sokkal... megöli a lelket... Nem tudom mit mondhatnék neki... Még csak megölelni sem tudom, mert messze van... pedig...
A szexualitás nem is olyan egyértelmű... a szexualitás, a vonzódás, akkor innentől kezdve csak játék néhány hormon kezében, és az igaz szerelem... vagy amit annak hiszünk...
Én is összezavarodtam...
