- Kit akar?

- Engem.

- Tuti?

- Tuti.

- Ki vagy te?

- Én, te vagyok és te én vagy.

- És szerinte kik vagyunk?

- Honnét tudjam?!

- Tudod te...

- Nem, nem tudom....

- De, de tudod.... Gyerünk, mond ki!

- Mit? Azt, hogy ki vagyok?

- Igen. Azt.

- AZT tudom, hogy ki NEM vagyok, azt nem tudom, ki vagyok.

- Ki nem vagy?

- Nem vagyok az, akibe beleszeretett. Nem vagyok az, aki az életét adta volna érte. Nem vagyok az, akivé akarta, hogy válljak. Nem vagyok az, akit akar.

- Biztos?

- Igen. Nem. De, de, de... biztos.... Én.... megváltoztam....

- És? És a változás rossz?

- Talán...

- Nem, a változás nem rossz. A változás fájdalmas. Vagy esetleg nehéz... de nem rossz. Itt az ideje... Engedd el, lépj tovább.

- Még kell egy utolsó mély lélegzet...

- Ne félj

- De, de, de kurvára félek.

- Ne félj. Fogom a kezed, és veled leszek. Egy részed elveszted, de egy részed visszakapod. Visszakapod az életed. Felnőttél. Fogadd is el. Fogadd el.

- De mi lesz ha....????????

- Nem tudom... Nem tudom, de majd akkor és ott megoldjuk, jó? Most EZT kell megoldani....

- De hogy? hogy tegyem meg? HOGYAN?!?

- Mély levegő... menni fog. Képes vagy rá. KÉPES VAGY RÁ!!!

- Az Égiek velem vannak?

- Az Égiek velünk vannak. A sors mellettünk. A sors mi vagyunk.