Annyira nem volt időm mostanság a blogra és ezáltal annyi bejegyzés született meg a fejemben, és így annyi el is veszett az éterben örökre.

Hogy miért nem volt időm? Hmm... Lássuk csak. Legfőbb ok, hogy átlagban napi 10-11 órát dolgozom, hogy megtarthassam a munkahelyem. És a harc, attól függően, hogy főnök vagy főnökasszonynak referálok tűnik értelmesnek, vagy teljesen elkeseredettnek. Ha a főnökkel beszélek, ő látja, hogy kurvasokatmelózok, de ha lapra szerelet gonosz főnök asszonynak.... hát ő kurvára húzza a száját, amikor a 12. munkaóra után szedem a cókmókom, és hazamegyek. És nem felejti el közölni, hogy szerinte kurvára nem értek semmit és szakmailag inkompetenes vagyok. Pedig csak belecsöppentem egy új rendszerbe, amit totálisan egyedül kell megismernem és elsőre tökéletesen használnom, mert ő b.szik segíteni. 

Aztán APK-val való gyötrődések, és "Anyumegfoghalni" miatt. Az az igazság, hogy a barátom. Akárhogyis, akármi is, a barátom, és utálom magam, amiért ennyit ártok neki. Azzal is ha maradok és azzal is ha megyek. És nem szeretem látni, hogy szenved. És persze... nagyon félek a végső reakciójától is, hogy meg fog utálni. Nem akarom, hogy megutáljon.

Némi sértődis Csokival. Mert csak nem bírtam magamban tartani a kérdést, hogy mikor vette azt a nyavajás gyűrűt.

Egy nem túl sok időt elvevő, egész jó buli Paragrafussal, ami egyrészt felér egy szociológiai tanulmánnyal, másrészt azóta van egy "zaklatóm".

És nem kevesebb időt vett el, hogy a szervezetem lerobbant. Egyszer a hátam, máskor egy baromi erős takony, és most... most ez az ételmérgezéses izé.  

Aztán ezekről vagy írok kicsit részletesebben, vagy nem.