Úgy hat évvel ezelőtt mikor Apu hazaköltöztetett a koliból...
- Hm. Zörög a hajszárítom.
- Tescos. Eddig nem zörögött?
- Nem.
- Szárít?
- Szárít.
- Akkor jó az még.
És így teltek zörögve-szárítva éveim a jó kis tescos hajszárítóval. Míg APK észre nem vette egyszer, hogy zörög...
- Így zörög a hajszárítód?!
- Aha, már évek óta. De szárít. Jó az még.
- Add ide, meg csinálom.
- Köszi, nem kell. Szívemhez nőtt a zörgése.
- De hát biztos meg lehet szerelni.
- Füstöl? Nem füstöl. Jó ez még.
Majd egyik alkalommal, egy óvatlan pillanatban megkaparintotta, és rázni kezdte....
- Ez nagyon zörög!
- Ne rázd, nem kinder tojás! Add vissza, tedd le! Vigyázz rá!
- Ha megszerelem, olyan csendes lesz, nem ilyen hang.... HUPSZ ( bekapcsolta, kerregő, daráló hang)
- MIT CSINÁLTÁL?!
- Bekapcsoltam. Látod? Monddtam, hogy baja van. Most... most már füstöl is. ÉN megmondtam hogy füstölni fog....
Ezzel búcsút inthettem a hőn szeretett hajszárítómnak. A "boncolás" során kiderült mi okozta a hosszasan elhúzódó, de végülis végzetes zörgést. Egy hullámcsat. Bezony. Beleesett sok sok évvel ezelőtt egy hullámcsat. ÉS amíg rendeltetés szerűen használtam, a kéretlen kis lakó nem okozott gondot, nem úgy, mint mikor APK megrázta, mint régi James Bond martinijét a bármixer...
