... hogy én vagyok szakmailag dilettáns, vagy tényleg csak olyan munkahelyeket sikerül kifognom, ahol mindig van valami probléma a főnökséggel. Komolyan számításba vettem, hogy tökéletesen alkalmatlan vagyok arra, amit csinálok, és hogy az elmúlt időszakom váltásai is ezt támasztják alá. Aztán tegnap két volt munkahelyem két kolleginájával is beszéltem...

... a cég,a hol kezdtem szakmai "karrierem", vagy az első hely, ahol mint igás állatot hajtottak, és ahol a főnök a végén nagyon rám mozdult, de hát ugye a laza erkölcseim ellenére sem sikerült neki semmi... na szóval ott, ez az ominózus főnök bedönti a céget. Elege lett. Lassan megkezdte a felmondásokat és építi szépen lefele. Ettől iszonyatosan megdöbbentem, mert szerintem abban a helyben is van/volt bőven még tartalék.

... aztán az előző hely, ahonnan idejöttem.... Hm... Az ugye alapvetően egy saját cégcsoport könyvelését ellátó kft volt, ami aztán kinőtte magát és külsős cégek könyvelését, pénzügyeit, kontrollingját is végezte. Leadják az összes külsős céget és a munkavállalók felét elküldik január 1-től.

Aztán ott van hugaim melóhelye, ahol úgy váltogatják az ügyvezetést mint más a zoknit, és ennek következtében van, hogy hónapokig nincs munka.

Apum munkahelyén egy bizonyos összeg felett keresőket kirúgnak, vagy lefokozzák, át teszik másik osztályra sokkal alacsonyabb fizetésért.

És csak hallom, és hallgatok, hogy sok, általam sokra és nagyra tartott szakember, akik tapasztalattal bírnak és tényleg oda valók ahova, és szeretik a munkájukat a dilettáns főnökség miatt elveszítik az állásukat a megélhetésüket.

Nem értem... És ez az egész szerintem borzalmas.  Azt gondolom, hogy ha valaki egyszer már főnöki pozícióba kerül, akkor az igenis viselje annak felelősségét. Nem csak a munka iránt, hanem a beosztottjai, munkavállalói iránt.