Először is remélem az én jókívánságom nélkül is mindenkinek szeretetben, békességben, boldogságban telt el a karácsony. Márha felnőttként mindez megélhető és nem csak a reklámokból áradó "boldogság kultusz" (valahol valamelyik blogban olvastam, hogy manapság már nem szexel, hanem boldogsággal lehet eladni mindent. Boldog a nagypapa, mert nosztalgia csipszet eszik és az unokáját spórolni tanítja, hogy holdra utazhasson, boldog az apuka, hogy egyedül marad a két rossz kölökkel a hegynyi házimunkával meg az asszony melltartójával, boldog még a wc csésze peremén élő baktérium sereg is....)

Na szóval. Az én karácsonyomra inkább egy apró Sherk-es idézetecske illik:

"sírás nélkül nincs is igazán jó karácsony"

Shrek - Szamár mamája

Két jelentőségteljes sírásról adhatok számot, az egyik én voltam a másik nem. Az enyém csöpögős maszlagos nyálas és elfogultság nélkül józan ész nélkül nem megírható, a másik Torzsáé, amit pedig talán túlzottan is racionálisan, hűvös közönnyel bármiféle érzés kimutatása nélkül tudnék csak veletek megosztani, ezt meg ezért nem írom le.

Na de karácsony. Meg ugye a kézi készítésű ajándékaim:

(amiknek valami oknál fogva nem tudom ide feltenni a képeit... lehet a netkapcsolatom kicsinyke, na majd esetlegesen Pestről.)

Szóval az én kicsiny családomban mindenki örült neki, APK-éknak meg fogalmam sincs, hogy miért kínlódtam vele...

És akkor az én ajándékaim.

A legszebb: egy nadon csudi csillogó türkiz csillogó fülbe való medállal. Melléje egy lecseszés, hogy mit csináltam a hajammal. Hogy a vörös mennyivel jobb volt. És hogy miért rövid...  Mert levágattam és bebarnultam miután kirúgtak. Hm... Az egy másik történet, hogy való igaz, ez a barna se én vagyok, de az a vörös se... és asszem én nem is tudom ki vagyok.

A legszemélyre-szólóbb: egy kuponfüzet Csokitól. A munkanélküliségem ideje alatt korlátlan vacsora meghívás, és ölelés, 5 darab nagy ölelés, 10 darab sírhatsz a vállamon, lakhatási támogatást, és még vagy egy tucatnyi sörözős, röhögős kupont. Mindezt lehozta Pestről, mert máshogy karácsony előtt nem találkoztunk volna. Cuki volt.

A legkedvesebb: egy pöttyös pihe puha fürdőköpeny Anyuéktól. Még eccer nyáron említettem, a furcsa perverz vonzódásom meg még magam számára is alig alig vállalható, de létezik, így ez egy annyira kedves és figyelmes, olyan igazi szívmelengető ajándék.

A legdrágaságosabb: Családtól közösen kaptam (mert kértem vagy mi) egy dolce gusto kávéfőzőt. Akkor még nagyon nem agyaltam azon, hogy basszus ebbe 1600 forint 16 db kapszula. Örülök neki, félre ne értsetek, mert cép piros, na de egy munkanélkülinek ilyen áron kávét inni... nem éppen ildomos. Meg gazdaságos, meg semmilyen se nem.

A legbénább: én ajándékra ilyet sose mondok. De akitől kaptam szerinte béna. Masszázs utalvány. Hmmm... Milyen megtépázott lehet annak a lelkivilága, aki a saját ajándékát még oda se adja és már lebénázza. Mert ugye az a lényeg, hogy szívből jöjjön.... vagy mi.

A legértékesebb: egy fejmosás Anyumtól az életemről. Egy jól kibőgős beszélgetés, kivesézése mindennek, és felnőtt jóakarói szemmel elmondva, hogy ő mit lát. Az igazság fáj. De kell a szembesítés. (most kicsit sajnálom, hogy ezt nem mutathatom meg neki, de szerintem frászt kapna a blogom tartalmától úgy alapjáraton, szóval csak bizakodom, hogy érzi és tudja, hogy nekem ez fontos volt és jól esett)

És persze az ajándék hegyek mellett volt még tucatnyi várakozás, meg örömködés, mázsányi kaják mindenhol, álságos és valós mosolyok beteljesült és még magára várató álmok.

Szóval igazi karácsony ez is a javából. Csak legyen még sok ilyen, és azt kívánom magamnak is és Nektek is, hogy jövőre legalább ennyien ünnepeljük együtt a karácsonyt.