Vágom a centit. Nagyon vágom a centit, ami azt jelenti, hogy 10 munkanap és nem egész 8 óra van vissza eme cégnél. A blog bejegyzéseim megszaporodtak, hiszen irogatással és állás kereséssel ütöm el időm. Na meg tervezgetéssel és kalkulálgatással, hogy meddig elég az annyim, ha nem kapok melót, és mi lesz ha tovább leszek meló nélkül, mint amennyire elég az annyim, és különben is, mit fogok csinálni addig amig nincs állásom.

Mert tudni illik én még sosenem voltam munka nélkül. 16 éves korom óta a suli szünetekben is dolgoztam és fősuli alatt is szinte végig volt melóm.  Így kábé a nagy semmit tevés fog rám szakadni. Az az igazság, hogy az egyik felem baromira várja vágyik rá, hogy végre kurvára pihenjen egyett, a másik oldal viszont retteg. Retteg a pénz hiánytól és túl sok szabadidőtől. Perverz, mi?

És hogy valahogy helyre tegyem magam, mindenféle programokat szervezek magamnak. Példának okáért Brigádéknál volt egy kisebb összegű be nem váltott bónuszom, amiket most szépen felhasználok. Mivel a pénzt ígyis úgyis el kell költenem, vagy már elköltöttem, olyanokra váltom be, amikre eddig nem volt időm. (mert most kicsit szeretgetni fogom magam, meg geggyülni, meg odafigyelni és törődni). Szóval a bónuszos terveim:

Van egy fogászatos állapot felmérős fogkőleszedős fogfehérítős kupnom. Ezt most mindenképpen megejtem. És nem birgádékkal, hanem ingyé esztékába pedig betömetem a betömni valót és megérdeklődöm, hogy mit kell tennem, hogy a két elefánt agyarnyi bölcsességfogamtól megszabaduljak.

Aztán a még a brigádnál fennmaradt pénzecskémen vettem egy olyan bőr megszépítő bónuszt, ilyen hegesedést eltüntető, hámlasztó, fiatalító izét.  Nem került sokba, de télleg. Nem is mentegetőzés ez, mert ezt már korábban is meg kellett volna játszanom, hiszen nekem nagyon csúnya az arcbőröm. Eleve problémás, és a kamaszkor nem tett jó neki. Na meg az évek és a stressz se. Szóval ideje kicsit rendbe tenni ezt is.

Valamint valami hiper olcsó edző termet is keresek, mert mínuszokba nem akarok kijárni a szigetre futni. Asszem több lenne a károm, mint a hasznom.

Ha ezek a külsőséges lélek és önbizalom növelő izék meg voltak, akkor jön a következő nagy és komoly valamint kurvásul drága, de befektetésnek minősülő ráfordítás/feladat. El kell mennem angol tanfolyamra.  Meg kell tanulnom végre normálisan angolul. Nem úszom meg. Ehhez kell egy normális nyelviskola, normális áron. Mert most időm lesz tanulni, az fix, a finanszírozást meg bele kell kalkulálnom a munkanélkül és pénz nélkül projektbe. Eddig ez okozza a legnagyobb fejtörést. Hogy ezt miként lehetne kivitelezni. De 10 napon keresztül napi 8 óra áll rendelkezésemre, hogy mindezt kitaláljam. Az alatt csak kisütök valamit... Legalábbis remélem.

Sőt! Addig akár még melót is szerezhetek.

Bár lélekben igyekszem felkészíteni magam a legrosszabbra, hogy a koppanás kevésbbé fájjon. Mondjuk ez elég nehéz, mert hatalmas érzelmi hullámvasúton ülök. Hol visítva röhögcsélek, hol a sírás folytogat, hol pedig bambaboci módjára lesek ki a fejemből.

Na de nem adjuk fel, reményhal, meg aktív munkakerülés, és nem visszanézés csak előre, mert máshogy nem fog menni.  :)