Az is egyfajta reakció, ha az ember lánya első "nem-bírok-itt-maradni" hivatalos nem otthon alvós estéjén saját lakásról álmodozva IKEA bútorokat nézeget, falszínekről ábrándozik és párnákról, meg kalkulál fejben, hogy mennyibe fáj a bútorzat, amit szeretne, meg a csempe, meg a parketta, és hogy vajon az ő jó édes apja jönn-e e segíteni neki...
Mert tagad. Tagad ő maga is, és inkább kikapcsolja a telefonját, hogy ne hallja könyörögni...
Mert alapvetően gyenge jellem.