Tényleg nagyon köszönöm a bíztatást, meg a mellettem állást, jól estek a kommentek nagyon. (és igen, Paragrafus támogatása, akit azért csak barom módon sikerült megbántanom)
A helyzet az, hogy a rémtörténet még nem teljesen zárult le, de talán egy ilyen régóta és hosszan elnyúló izét nem is lehet egy bőröndbe dobálással lezárni....
Panaszkodni nem akarok, sem sarat dobálni. Könyörögni meg pláne nem. Sajnos Róla, egyik sem mondható el.
Kicsit nagyon el és belefáradtam.
Nem tudom, mások hogy csinálják...
Nekem annyira nem megy fényesen.
Sőt, baromi rosszul megy. Mert nem vagyok annyira szívtelen mint amennyire kinézek, és annyira aljas se, mint ahogy ő beállít. Meg rossz ember se. De gyengének kurva gyenge...
De a lényeg, hogy én azért ezt nem adtam fel. Csinálom. Teszem. Csak a végére érek egyszer. Most legalább őszinte a helyzet.
Fura, hogy mennyi minden lepattan és milyen apróságok találnak mégis szíven....