Eme bejegyzés, az egy nap értelmetlenül a lábaimra kerülő cipők mennyisége végett született. Aztán rájöttem, a cipő, csak a jéghegy csúcsa...

...mert reggel, miután kiküzdöm magam a piszamából, azonnal belebugyolálódok a pöttyös köntösbe kávézni. Aztán felöltözök munkás csinibe. Ergo normális ruhába. És normális cipőbe, és kabátba, hogy aztán 2 perc alatt elbillegjek a Verdáig, ahol a kabátot azonnal ledobom, és átveszem a vezető cipőt....

A céghez való érkezést követően pedig kabátot a kocsiban hagyva, de cipőt arra a 100 méterre ugyan,de mindenképpen váltva, berohanok az irodába.

Alig tellik el egy óra, már az irodai cipőm van a lábamon, és ha hideg van, a céges termópulcsi. Ami úgy eltakar, hogy az életbe nem  látja meg senki, hogy amúgy csinibe vagyok....

..... és akkor ezt lehet visszafele pörgetni hazamenetelkor, ha meg aztán utána még csavargok is.....

Sztoikus énem homlokát ráncolja, hogy tovább tart cipőt cserélni, mint amíg a lábamon van....

Hmmm.... ez kényszeres lenne?