Valahogy kívülről nézve kellene ezt most megosztanom veletek....

Adott a hulla fáradt főhősnő, aki sok teljes napon át elviselte a szülői rohamosztagot.  Kucorog a kanapén és hagyja, hogy újdonsült barát (lowrider) kezébe nyomja a sokadik pohár bort is és élvezi, hogy elengedheti magát, és folyhat belőle a szó. Sok hülyeséget hord össze, többet a kelleténél. Vigyorog és panaszkodik, mint úgy általában a bridzsitjónoszok.....

Az újdonsült barát, aki érthetelen okokból mindig ott van és mindig segít és mindig minden, valamiért az összehordott hülyeségekre kiakad, fennakad, és visszavág. És mondja mondja ami a lelkét nyomja és a csőrét bizergálja főhősnőkkel kapcsolatban, majd egyszercsak....

- Idefigyelj Verde, én imádlak, SZERETLEK

idő megáll, levegő megfagy, egy rémült szempár fürkészi az elkerekedettet, mert valami kicsúszott, aminek nem lett volna szabad. Lélegzetvétel megszűnik, szív torokban dobog, mert mit kell ilyenkor tenni? Mit kell ilyenkor mondani?

- Tényleg szeretlek

és újdonsült barát  magához vonja főhősnőt, mozdulatlanságig szorítja, ajkai mohón keresik főhősnőjét, és nagyon hosszan és nagyon szenvedélyesen megcsókolja....

Kézből boros pohár kiesik, széttörik, a bor szétfolyik....

És főhősnő romokban hever......